Könyvbeszámoló:

Timothy Morton: Ecology without Nature

(Ökológia természet nélkül)

Harvard University Press, 2007

Mottó: lehet más a Lehet Más!

A könyv alapozás, kiindulópont a szerző átfogó koncepciójához a Dark Ecology-hoz (nevezzük így: Sötét Ökológia), amelyet Dark Ecology c. 2016-os művében fejt ki.

De miért is az a könyv címe, hogy Ökológia természet nélkül? Ennek megértéséhez ezt kell tudni, hogy Morton a környezet és természet szavakat szinonimaként használja. Azt, amit ő környezetnek nevez, a környezetvédők természetnek hívják. A bevezetőben Morton azt írja, hogy senki sem szereti, ha elkezdesz beszélni a tudattalanról, mert akkor rögtön tudatossá válik. Ugyanígy: ha elkezdesz beszélni a környezetről, akkor az előtérbe hozod. Így a környezet megszűnik környezetnek lenni. Morton szerint a környezetvédők által használt természet fogalom valójában fantázia, ideológiai fixáció – nem véletlen, hogy a művészeten keresztül cserkészi be a kérdést.

Morton visszautasítja, hogy ő posztmodernista lenne, mert a természetet fantáziának és nem narratívának tekinti, sőt elismeri, hogy lehet úgy is értelmezni, mint létező dolgok összességét. Az egyik baja a környezetvédők eszméivel (más néven az ökokritikával) pont az, hogy még arra sem hajlandók, hogy a természetet így értelmezzék.

Morton a könyv első fejezetében azt fejti ki, hogy a mai környezetvédő mozgalmak eszméi valójában még mindig a 19. század első felén virágkorát élő romantikán (mint korstíluson) alapulnak. Mik ennek a jellemzői? Timothy Morton ennek elmagyarázáshoz saját maga által kitalált fogalmakat is bevezet.

Az ökomimézis különösen a romantika szépirodalmára jellemző: nem az a lényeg, hogy ki vagyok, hanem hogy hol vagyok éppen. Morton Roland Barthes elemzését idézi egy romantikus szerzőről: az ökomimézis során az író tőle elkülönülő, heterogén leírását adja „anyagoknak és perspektíváknak: fények, színek, növényzet, hő, a levegő, a zajok lágy kitörése, madarak elszórt rikoltása, gyerekek kiabálása, emberek érintkezése, gesztusok, az emberek ruháinak leírása”.

A romantikára jellemző az ambient költészet, nevezzük most így: a környezeti költészet. Sokak számára könnyebben érthető, ha az ambient zenére is gondolunk, amelynek nagy mesterei pl. Brian Eno zeneszerző vagy napjaink egyes DJ-i – bár az ambient zene már Beethoven egyes műveiben is megjelent! Az ambient zene a háttérzaj és az előtérben hallható hangok közötti különbséget kívánja megszüntetni. A zeneszerző azt szeretné, hogy a hallgató közvetlenül érzékeljen. A romantika lényegéhez tartozik, hogy a művész azt szeretné, hogy a befogadó közvetlenül kapcsolódjon a gondolataihoz. Ez később a szürrealizmusra, expresszionizmusra is jellemző. Heidegger így fogalmaz: nem elvont hangokat hallunk, hanem valamit, ami hangzik valahogy. Nem a dörgést halljuk, hanem a vihart. Ugyanakkor fontos fogalom a mediális (a közbülső) is. A romantika idején tették hozzá a zongorához azt a pedált, amely kitartja a hangot. A cél, hogy tovább érezzük a hangot, a vibrációt: a közeget (a közbülsőt) is éreznünk kell, amely a hangot továbbítja. A romantika hatásának tudható be az az igény is, hogy ami tartalmilag nem környezeti, természeti az formailag viszont az legyen: ez a 20. században kialakult kísérleti zenére, az indusztriális zenére is jellemző.

A környezetvédők ma is sokszor kioktatják az embereket, hogy hogyan kell fogyasztaniuk, milyen életvitelt folytassanak. Az ökodidaktikának a paradoxonját egy példával világítja meg a szerző. Volt Nagy-Britanniában egy tv-műsor, amelynek ez volt a címe: ’Miért nem kapcsolod ki a tévét és mész ki a szabadba?’ Csakogy az emberek számára sokkal érdekesebb volt ezt a tv-műsort nézni mint tényleg kimenni a szabadba.

Morton fontos alapgondolata a könyvben a Hegel által bevezetett széplélek fogalma. A széplélek mindent a moralitás talaján értelmez. A széplélek csodálja a természetet, valamiféle tőle távol lévő valaminek tekinti, amire fel kell nézni, amit védeni kell, ápolgatni kell. Éppen ezért: a széplélek valójában elkülönül a természettől. Ahogy Horváth és Lovász fogalmaz Morton eszméiről szóló cikkében „az embernek önmagát a természet gondozójaként azonosító ökológiai gondolkodása pontosan a természetkárosítást eredményező szubjektum/objektum elválasztást, a kívülállóság illúzióját tartja fenn.”

(a kép forrása: mags.acm.org)

A romantika szerzői valójában nem a természet vallásos szeretetét prédikálják, hanem egyenesen választ követelnek a befogadótól. A romantikára jellemző, és ezt átvették a későbbi környezetvédelmi mozgalmak is, mint alapgondolatot, hogy az objektum (természet) és a szubjektum (az ember) különbözőségét el kell törölni, az objektumot és a szubjektumot egybe kell olvasztani. A feltevés az, hogy ha ez sikerülne, akkor nem pusztítanánk a környezetünket. Morton szerint azonban az objektum és a szubjektum egybeolvasztása nem sikerülhet, mindig lesz egy elkülönülés a kettő között. Így például optikai csalódások is mindig lesznek.

A romantika szerzői oda akarnak húzni minket egy ’itt és most’-hoz, de kiderül a végén, hogy az ’itt és most’ egyszerűen nem létezik. Nincs azonnaliság: csak azután érzékelünk dolgokat, hogy azok megjelentek. Az ökomimézis a nyers természetet akarja kiszállítani nekünk, de amikor megérkezik az, mi már enyhe égésszagot érzünk. Morton alapján így is fogalmazhatunk: nincs olyan, hogy jelen, mert állandó a mozgás: az idő múlása. Csak múlt és jövő van. Abszolút csend sincsen. Valami hang mindig van. Morton szerint egy könyvnek nemcsak a nyomtatott szöveg a része, hanem az oldalán, és alul vagy felül látható margó is - a halál is az élet része.

A könyv második fejezetében a szerző elmozdul a romantika művészetének elemzése felől. Bemutatja a környezettel kapcsolatos koncepciókat, hiedelmek és gyakorlatokat, valamint megfogalmazza kritikáját ezekkel szemben.

Maga a szerző szerint e fejezetben a legfontosabb kérdéskör a hely koncepciója. A környezetvédők számára nagyon fontos a hely (a lokalitás). Ezzel azonban veszélyes vizek felé eveztek mindig is. Nem véletlen, hogy a hely, a lokalitás romantizálása, misztifikálása kb. ugyanakkor jelent meg, amikor a nacionalizmus, amely szerint a haza a mi helyünk. Ekkor alakult ki az USA-ban a Homeland, a német területeken pedig a Heimat fogalma. Később a nácik azért tudták az ökológiai gondolkodást saját céljaikra felhasználni, mert az ökológiai gondolkodás erősen esztétizált volt, s mert romanticizálta, misztifikálta a helyet, a hazát. Éppen ebből fakadóan nem véletlen az sem, hogy a mai környezetvédő mozgalmakban jelennek vannak reakciós, szélsőjobboldali eszmék is.

A könyv harmadik fejezete a Sötét ökológia (Dark ecology) koncepciójának előszobájába vezet minket, majd közli is velünk e koncepció alapgondolatait.

A baloldalnak Morton szerint az a feladata, hogy demisztifikálja a helyet. Nem szabad, hogy az ökológia gondolkodás a reakciós, szélsőjobb eszmék fogságában legyen. Nem kell azonban a baloldalnak eldobnia a hely koncepcióját, hanem éppen, hogy még jobban bele kell mélyednie abba, át kell értelmeznie azt. Így tudunk a hely koncepciójának talajáról még élesebben szembe helyezkedni a globalizációval, a kapitalizmus mai megjelenési formájával. Nem szabad, hogy az ökológiai gondolkodást, a természetet mint dolgok összességét, átengedjük az esztétizálásnak. Így tudunk csak szilárd elméleti alapot készíteni olyan problémák elleni küzdelemhez, mint a környezeti rasszizmus, gyarmatosítás és imperializmus.

Timothy Morton (a kép forrása: lab.cccb.org)

A Sötét ökológia koncepciójának lényege:

A széplélek szindrómát akkor tudjuk megszüntetni, ha felismerjük, hogy nem te vagy a hibás, hanem valójában mi vagyunk a hibásak, mi okozzuk a környezetpusztítást (függetlenül attól, hogy nagy részünk nem felelős azért!), nem csodálók vagyunk, hanem a probléma része vagyunk. Ahelyett, hogy megpróbálnánk a Földet (a környezetet) kihúzni a szennyezett mocsárból, éppen hogy bele kell ugranunk ebbe a mocsárba, amivé Földünk (környezetünk) vált. Már úgysem térhetünk vissza a meg nem rontott természethez. Azzal, hogy beleugrunk a mocsárba, megszűnünk passzív csodálóknak lenni, és mi választunk. Mi választjuk és egyben elfogadjuk halálunkat: azt, hogy a fajok és az ökoszisztémák bizony meg tudnak halni. Azonban, ha ezt az elfogadást esztétizáljuk, akkor a fasizmusba, a halál kultuszába süppedünk. Ehelyett: az ökokritikának politikaivá kell emelnie az esztétikait.

Ez a végső racionalitás: kitárjuk elménket az eljövendő ismeretlen számára. Mi választjuk ezt a szennyezett mocsarat. Nem a természet megtisztítására kell törekednünk, hanem arra, hogy megmaradjunk e szennyezett mocsárban. Horváth és Lovász cikkükben így foglalják össze Morton gondolatát: „Aligha gondolhatja bárki komolyan, hogy az élő és élettelen entitások, amelyek körülvesznek bennünket, az általunk való megmentésre vágynának. Sokkal inkább alig várják a tőlünk való megszabadulás sötét pillanatát. Nincsen tehát környezet, a minket körülvevő világ látszólagos otthonossága ellenére.”

Lehet más a Lehet Más: lehetséges ökológia természet nélkül. El kell felejtenünk a természetet mint fantáziát. Mégpedig úgy, hogy a természet elhal és átmegy ökológiába: az emberi társadalom ökológiai „állapotba” kerül.

Az ökológia meg tud lenni a természet nélkül, de nélkülünk emberek nélkül nem.

Morton többször is leszögezi a könyvben, hogy minden kritikája ellenére nem kívánja agyagba döngölni a környezetvédő mozgalmakat és eszméket, és egyáltalán nem kívánja azok halálát. Szükségszerű és fontos történelmi lépcsőfoknak tekinti azokat. De erről a lépcsőfokról tovább kell lépni.

Végül röviden a 2000 körül világosabban és kifejtve is megjelenő antropocén nevű koncepcióról és annak a Sötét Ökológiához való kapcsolódásáról. Az antropocén – szerintem legfontosabb – üzenete az, hogy olyan korba érünk most, amelyben az Ember beavatkozásának hatása a fizikai (természetes és épített) környezetünkbe nagyobb, mint környezetünk hatása önmagára pl. természeti katasztrófák révén. A Sötét ökológia koncepciója az antropocénra mint koncepcionális alapra próbál építkezni és a mindennapi politikai gyakorlat számára is üzeneteket fogalmaz meg. Ezt igyekszünk majd még kifejteni egy másik blogbejegyzésben.

----
Csatlakoznál az olvasói körünkhöz? Írj ránk Facebookon, vagy a forradalmiforras@gmail.com címen