Forradalmi Forrás

Forradalmi Forrás

Szervezeti kérdésekről a radikális baloldalon

2019. december 27. - Forradalmi Forrás

tuntetes_09_vv_nol_nagykep.jpg

Aki részt vesz radikális baloldali szervezkedésben, annak újra és újra fel kell tennie önmagának a kérdést: komolyan gondolom, hogy egy igazságos társadalomért küzdök? Hova teszem az életemben ezt?

Egy másik fontos kérdés: A globálkapitalista monstrumot vagy akár csak hazai verzióját meg lehet-e dönteni szigorú szervezettség és fegyelem nélkül? Mégpedig úgy, hogy amink van, az nagyrészt magunk mi vagyunk, emberek: a magunk szellemi és fizikai erejével, elszántságával, hitével.

Hiába számolod a lájkokat, hiába számolod meg, hogy hány valódi aktivistával együtt tolod. Azt úgysem tudjuk, hogy hányan fogjuk megdönteni a kapitalizmust és egy szocialista vagy kommunista társadalmat a helyébe szervezni. A legutolsó pillanatig sem fogjuk tudni pontosan, hogy hányan leszünk, akik kiharcoljuk. Azt viszont tudnunk kell: ahhoz, hogy odáig eljussunk, szervezettség és szilárd szervezeti fegyelem kell. Hogyan is lehetne másként megdönteni egy ilyen szervezett, komplex és elképesztő tőkével fölénk magasodó rendszert?

Vannak olyan szervezeti alapelvek, amelyekhez muszáj ragaszkodnunk, mert a rendszer megdöntése és a hatalom megragadásának szükségessége kényszeríti ránk. Ez független attól, hogy kiket tekintünk a forradalom alanyának.  De az egyértelmű, hogy szükség van a forradalom alanyára. Ha nem, akkor értelmetlen beszélni bármiféle szervezettségről. Ha azt látja bárki ember, hogy nem vagyunk szervezettek, akkor nem fog mellénk állni. Miért is tenné? Ki áll azok mellé, akik nem akarnak győzni?

Függetlenül attól, hogy pártnak nevezzük-e vagy sem, olyan szintű szervezettségre van szükség, amely a legnagyobb hatású kommunista pártokra volt jellemző. Lenin a 20. század legelső éveiben Mi a teendő c. írásában, amelyet olvasókörünkben így értelmeztünk: A pártot nem szabad pusztán egy kumulatív folyamat hordozójának tekinteni, mely a lineáris növekedést kezeli, szabályozza; a pártnak aktívan befolyásolnia kell az általános politikai helyzetet, és aktívan nevelnie kell a tagságát. Ne úgy képzeljük el Lenin pártját, mint ami szellemként lebeg a mozgalom felett, hanem ami fel is emeli az utóbbit saját programjának, elméletének és gyakorlatának szintjére. Csak így lehetséges a felkészületlen tömegek elhamarkodott rohamra való felhívása helyett az „ellenséges erőd szabályszerű ostromának” megszervezése, egy állandó politikai hadsereg fenntartása, hiszen, mint írja, a forradalom nem egy egyszeri történés formájában jelentkezik, hanem többé-kevésbé erős robbanások és többé-kevésbé teljes szélcsend többszöri váltakozásaként, amely olyan állandó politikai formációt követel meg, amely mindkét időszak idején képes helytállni. (…) Mindehhez a párt mennyiségi szemléletéről át kell térni a minőségire (nem elhanyagolva az előbbit), mindezt a tagok szigorú megválogatása és képzése mellett. „Ha . . . nincs a politikai harc terén tapasztalt, minden helyzetben és minden időszakban kipróbált erős szervezetünk, akkor szó sem lehet olyan rendszeres, szilárd elvekre támaszkodó és tántoríthatatlanul végrehajtandó munkatervről, amely egyedül méltó arra, hogy taktikának nevezzük." Mik Leninnél a munkaterv elkerülhetetlen részei? A meglévő párt erőinek felmérése, feladatok felosztása, és a tagság általános forradalmi kiképzése.

Lenin kiemeli, hogy a szociáldemokrata eszményképnek nem egy szakszervezeti titkárnak kell lennie, hanem egy néptribunnak, „aki reagálni tud az önkény és elnyomás minden megnyilvánulására, bárhol történjék, bármely réteget és osztályt érintsen is, (…) aki minden apróságot ki tud használni arra, hogy mindenki előtt kifejtse szocialista meggyőződését és demokratikus követeléseit, hogy minden egyes emberrel megértesse a proletariátus felszabadító harcának világtörténeti jelentőségét.”

A szervezettséggel és a fegyelemmel párhuzamosan a legszigorúbban ellenőrizni kell a mozgalmunk, pártunk tagjait és vezetőit. Ki kell őket baszni a pozíciójukból, ha lusták, ha nem dolgoznak a célért. Ki kell a vezetőket baszni, ha nem tartják be a demokratikus centralizmust és helyette pusztán csak centralisták (önkényesen döntenek, arról, ami még nincs eldöntve, és ezek után fölülről áterőltetik a dolgot), vagy ha pusztán demokratikusak (elfogadják a többség akaratát, de a döntéseket nem hajtatják végre saját magukkal sem másokkal). Minden informális és horizontális módszer ahhoz vezet, hogy nincsenek szabályok, nincsen felelősség és nincsen számonkérhetőség. Nem világos, hogy ki mit csinál. Nem világos, hogy ki miért felel. Az elvtársiasságnak esélye sincs ilyen körülmények között.

És ha már elvtársiasság.

Mao Ce-tung:  A liberalizmus ellen (1937) c. művében ezt írja: „A liberalizmus elveti az ideológiai harcot és az elvtelen béke álláspontján van. Ez rothadt, kispolgári munkastílust eredményez, amely a párt és más forradalmi szervezetek egyes láncszemeit és egyes tagjait politikai rothadásra kárhoztatja.

A liberalizmus különféle formákban jelentkezik:

  1. Világosan látod, hogy valaki helytelenül jár el, de csupán azért, mert az illető ismerősöd, földid, kenyerespajtásod, testi-lelki jóbarátod, kedves embered, régi bajtársad vagy beosztottad, nem vívsz vele elvi harcot, hanem a békesség és a barátság kedvéért tűröd, hogy továbbra is ugyanabban a szellemben járjon el; esetleg enyhén megdorgálod ugyan, de nem viszed kenyértörésre a dolgot, csak hogy minden csendben és simán menjen. Ennek azután mind az egész kollektíva, mind pedig az illető kárát vallja.
  2. Felelőtlenül bírálsz valakit a háta mögött, de a kérdéseket nem veted fel határozottan a szervezet előtt; nem mondod meg a dolgot az illető szemébe, hanem a háta mögött fecsegsz; a gyűléseken hallgatsz, a gyűlések után azonban locsogsz. Tudatodban a kollektivizmus elvei helyett a liberális lazaság uralkodik.
    (…)
  1. Nem veted alá magad az utasításoknak, és mindenki máséval szemben a magad véleményét tartod helyesnek; azt akarod, hogy a szervezet törődjék veled, de hallani sem akarsz a szervezeti fegyelemről.
    (…)
  1. Munkádat komolytalanul végzed, minden terv nélkül, minden célkitűzés nélkül dolgozol, kontárkodsz, azt tartod: majd csak lesz valahogy, eltöltöd a napod – és rendben van.
  2. Derék forradalmárnak tartod magad, dicsekszel régi párttagságoddal, de nagy dolgokkal nem tudsz megbirkózni, a kis dolgok alól meg kibújsz, ímmel-ámmal dolgozol, a tanulást sem veszed komolyan.”

 Jodi Dean: Crowds and Party c. könyvében írja: „Kulcsfontosságú, hogy a kollektíva részéről meglegyen a nyomás a párttagon. A kollektíva visszahat az egyénre, megváltoztatja őt. A közösség örömteli érzése fontos dolog, de mindenképpen párosulnia kell a számonkérhetőséggel.

A pártnak reflektálnia kell önmagára, akkor is, ha ez sokszor fájdalmas. Dean ezt hiányolja John Holloway anarchista eszméiből, aki azt mondja, hogy a politikai cselekvés „tevékenységből” kell, hogy álljon, a tevékenyek kollektívája kell, amely térben is időben áramlik. Dean szerint ez a fajta kollektivitás nem hoz magával semmilyen kollektív szintű önreflexiót, a tömeg puszta tömeg marad.  „A párt önkéntes munkára alapozódott – írja az 1930-as évek amerikai kommunista pártjáról -, de joga volt határoznia arról, hogy ki az, aki nem lehet részese a történelmi harcnak. A párton belül elengedhetetlen a fegyelem, a számonkérhetőség, az elítélés, a kizárás. Nem lehet megúszni a közösség visszahatását ez egyénre. (…) A párt nem tévedhetetlen. Van amikor energiáit saját maga ellen kell fordítania. Ha ezt nem bírja ki, akkor nem azok a baloldaliak, kommunisták vannak benne, akikre szükségünk van. Aki nem akar beszélni a pártról, az ne beszéljen a politikai átalakulásról sem.”

Az első világháborút követően végképp kettévált a baloldal azokra, akik kizárólag parlamenti úton gondolták a hatalmat megragadni és azokra, akik forradalom útján. Utóbbi azonban nem zárja ki a parlamenti részvételt, mint a legalitás és a nagyobb nyilvánosság eszközét, azt azonban igen, hogy pusztán ezen az úton megvalósítható lenne a szocializmus. A kizárólag a képviseleti demokráciára, a négy évenkénti választásokra és szakmai érdekvédelemre koncentráló politika éppen, hogy a padlóra küldi a szervezettség igényét. Mert a szervezettség abban mérhető leginkább, hogy mennyire tudja folyamatosan egyben tartani a kommunista közösséget, a szituációtól, időszaktól függően - akár jelentősen eltérő eszközökkel. 

80469521_974056952978844_2825850238932090880_n.jpg

Az ún. szocialista rendszer bukása után Magyarországon a mai napig is alapvetően az anarchista befolyás a legnyilvánvalóbb, ha a magyarországi radikális baloldalra tekintünk. Ez nem meglepő egy olyan rendszert követően, ahol az államhatalom volt a kritika fő célpontja. De az, hogy ezen 30 éve alatt nem sikerült túllépni, az már a magyarországi radikális baloldal súlyos szégyene. Olyan mozgalmi közegben, ahol az számít erénynek, hogy ki hogyan szabotál elemi szervezési feladatokat, sőt magát a részvételt is, ahol az a menő, ha késel, ahol a számonkérést eleve természetellenesnek tartja a túlnyomó többség, ott teljesen értelmetlen hosszasan tűnődni a sikertelenségen.

Ma Magyarországon a liberálisok szervezettebbek a baloldal bármilyen – jellemzően jelentéktelen – árnyalatánál. A szervezett liberálisok (Momentum) akadályozták meg az olimpiát, ami egyébként példásan végbe vitt kampány volt, mégpedig jelentős anyagi erőforrások nélkül. A radikális baloldalnak minimum ezen a szervezettségen és elszántságon kellene állnia, hogy egyáltalán felkerüljön a politikai térképre. Teljes rejtély, hogy miért számít bármilyen emberszámbeli növekedésre a radikális baloldal, amikor az új érdeklődők azonnal azzal szembesülnek, hogy a szabadidejéből máris elbasznak 1 órát azzal, hogy 1 óra késéssel kezdenek bármilyen összejövetelt? A nők ijesztően alacsony aránya a radikális baloldal nem kis részben azzal magyarázható, hogy érzékenyebbek erre a fajta komolytalanságra. A radikális baloldal csodálkozik azon, hogy nincs anyagi erőforrása – de mindezt úgy teszi, hogy meg sem próbálja azt szervezetten megteremteni. Óriási szükség lenne egy radbalos pártban arra, hogy egy fizetett elnökség főállásban csak és kizárólag a párt dolgaival foglalkozzon, illetve, hogy a különböző munkacsoportok feladataira is pénzt tudjanak félretenni. Megfelelő könyvelés nélkül, folyamatosan frissülő pénztári adatok nélkül, tagsági díj lemaradásainak bevasalása nélkül bele se vágjunk pártmunkába. Demoralizálja azt, aki fizet, hogy a többség szarik bele, de az is demoralizáló, hogy pénz befolyik, de a költségvetés nincs elszámolva a tagság felé. Aki gazdag tag azt pedig le kell húzni.

A radikális baloldal saját tévképzetei és 68 utáni új anarchista dogmatikája alapján azt gondolja, hogy a szervezettség taszító az emberek számára. Ez egy nagyon durva önbecsapás, amit bárki cáfolni tud, aki szervezettséget felmutatva közeledett embertársaihoz. A menőnek tartott ún. hierarchiamentesség, decentralizáltság és informalitás súlyos akadályát képezi annak, hogy a tagok világosan átéljék, hogy mi a szerepük a szervezetben, elképesztően lelassítja a reakcióidőt a legfontosabb politikai szituációkban és az erősebb kutya baszik elve alapján termeli ki vezetőit, a nyílt vita és állásfoglalás helyett.

----
Csatlakoznál az olvasói körünkhöz? Írj ránk Facebookon, vagy a forradalmiforras@gmail.com címen

A bejegyzés trackback címe:

https://forradalmiforras.blog.hu/api/trackback/id/tr5615367818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Linkas 2019.12.28. 13:56:04

" 4.Nem veted alá magad az utasításoknak, és mindenki máséval szemben a magad véleményét tartod helyesnek;"
Ezt Mao akár saját magáról is írhatta volna.
De igaz ez az összes "népmegváltóra" is.
Csak az ő igazságuk létezik, amit a többieknek el kell fogadnia.
Ettől lesz gyerekes baromság ez az egész.

kintornas 2020.01.06. 11:26:45

@Linkas:

Ennek az egész mostani szarkupacnak az ideológia alapja az a kommunizmus bűneiről szóló hitvallás. Ez mindent igazol: Az orvosok százezer forintos egyszeri ügyeleti díjától kezdve a Betyársereg masíroztatásáig - mindent.

Aki pedig nem vallja az bűncselekményt követ el. Én nem tudok hasonló törvényről a "kommunista diktatúrában". De ha Te tudsz ilyet, kérlek nevezd meg!

Ellentétben azzal, amit állítasz, akkor mindenki azt gondolt, amit akart. Ez már régóta nincsen így és ebben a tudásalapú szarban nem is lesz többé.

Mao valóban egy népmegváltó volt és én úgy vagyok ezzel, hogy minél jobban gyalázzák őt, annál inkább azzá válik a szememben. Pedig valamikor régen még én is azokat a nyomorult dumákat kántáltam mint most Te.

kintornas 2020.01.06. 12:00:23

A védőnők között te nem fogsz találni egyetlen kommunista szimpatizánst se. Általában az állami alkalmazottak között sem. (Komjáthy, Gyurcsány, TGM, Thürmer, Zjuganov, vagy a Mérce NEM kommunista! Kommunista az, aki proletárdiktatúrát akar. )

Paradox, de a vállalkozók között inkább akad kommunista szimpatizáns. A vállalkozóknak csak egészen kis hányada jut hozzá az állami pénzekhez. A többiek kényszervállalkozók és - nem kevesen - bizony kommunista szimpatizánsok is... Nem egyet személyesen ismerek. Állami alkalmazott kommunista szimpatizánst nem ismerek.

A Horthy-rendszer is az állami alkalmazottakra épült és ez az 1989-es okádék úgyszintén. Ez teljesen általános a periférián, ahol a burzsoázia alapból erőtlen.

Akik szimpatizálnak a kommunizmussal azok nem fognak tüntetni mert annyira le vannak alázva. Kussolnak úgy negyven éve.

Tüntetni 1956 óta a nyomorultak és a társadalmi szolidaritás ELLEN szokás Magyarországon.

nandras1951 2020.01.28. 18:52:54

@kintornas:
Marx és Engels is csak hazudták magukat és kiáltványukat kommunistának. Ott ugyanis azt írták, hogy "a kommunisták céljaikat abban az egy kifejezésben foglalhatják össze: a magántulajdon megszüntetése" és nem abban, hogy "proletárdiktatúra" - ugyanis ezek az antikommunisták a Német ideológiában meg azt írták, hogy "a munkamegosztás és a magántulajdon ugyanaz". Na már most, ha szerintük a kommunisták célja a magántulajdon megszüntetése és a magántulajdon ugyanaz, mint a munkamegosztás, akkor szerintük a kommunisták célja a munkamegosztás megszüntetése, de ha nincs munkamegosztás, akkor osztályok sincsenek - és így proletáriátus sincs, tehát nem lehetséges proletárdiktatúra sem.
Persze Lenin is csak hazudta magát kommunistának, hiszen nem azt írta, hogy
kommunizmus=proletárdiktatúra
hanem azt, hogy
kommunizmus=szovjet hatalom (küldötti és nem képviseleti demokrácia)+az egész ország villamosítása (a mindenkori csúcstechnológia általános alkalmazása)
Mellesleg a "mindenkori csúcstechnológia általános alkalmazása" az nem más, mint a tudásalapú társadalom - szörnyű, nem?!

nandras1951 2020.02.03. 15:03:54

@kintornas:
Az idelinkelt 1919-es plakát nem a kommnizmusról szól, hanem a proletárforradalomról, a kapitalizmus megdöntéséről. Amennyiben a burzsuázia ellenáll - márpedig ellenáll - annyiban és csak annyiban szükség van velük szemben a proletáritus diktatúrájára. Ám ameddig szükség van az egyik osztály diktatúrájára a másik felett, addig még osztálytársadalom van, tehát nincs kommunizmus. Ez a dolgok dialektikája - tudom ez csak afféle értelmiségi humbug és ármány, amit Te csípőböl elutasítasz, mert szerinted a kommunizmus = proletárdiktatúra - tudományos igényű gondolkodás, azaz a lhülyített prolik hőbörgése sztálinok, maok stb. uszítása alapján - csak semmi gondolkodás, mert az a "tudásalapú társadalom" aljas trükkje.

kintornas 2020.02.04. 12:30:14

@nandras1951:

Hát, legalább nem hőbörögnek többé azok a lehülyített prolik. Nemigaz? Örülhetel.

Mellesleg a proletárdiktatúra nélkül nincs szocialista építés és nem is azonos a vörösterrorral. Két fogalom. Amit pedig Te tudásalapú társadalomnak nevezel az csupán a diplomával felvértezett sötét bunkók diktatúrája. - Egyenes következménye annak a Mao-gyalázásnak ami 68 óta zajlik. Szerény közreműködéseddel.

Eszedbe ne jusson összehasonlítani
- az Oroszországban (és nálunk) uralkodó állapotokat a keleti Élettér eszméjével,
- Zjuganov, Szurajkin, Thürmer no meg Komjáthi Imre ténykedését az NSDAP történetével,
- a kolonialista-fasiszta világot a neokolonialista-putyinista (avagy illiberális) világgal,
- az AKtion T4-et azzal, amit a magyar orvosok művelnek jó ideje, jó pénzért a nyomorultakkal!

Te csak mondogassad a TGM-el és a többi észtölcsérrel együtt; hogy ez csak "féldiktatúra" és nyugodtan sztálinistázzatok tovább!

Te egy másik világban élsz.

nandras1951 2020.02.06. 12:57:38

Azt hiszem, hogy soha nem tanulom meg, hogy Veled nem érdemes, nem szabad vitázni. Azért utoljára még elmondok egy-két dolgot - reménykedve a lehetetlenben, hogy legalább valamit helyesen megértesz belőle.

1) Én a leírt értelmiségi gyűlölő butaságaidra szoktam reagálni, Te otrombán személyeskedsz és engem vádolsz (lásd "Szerény közreműködéseddel" megjegyzésedet és a hasonlókat).

2) Bizony-bizony a proletárdiktatúra valahol azonos a vörös terrorral, ha az utóbbi alatt a proletár forradalom által a hatalomból kiszorított elnyomó osztályok ellenforradalmi kísérleteinek elnyomását értjük és nem azt a vérgőzös kitalációt, amit ezek a bukott elnyomó osztályok róla terjesztenek. És bizony a sztálinista (rákoslista, maoista stb,) "bonapartista ellenforradalmak" egyik legnagyobb bűne, hogy - az egyébként főként az igazi forradalmi munkásosztály, parasztság és értelmiség ellen - alkalmazott Nomenklatúra-terrorral muníciót szolgáltattak e vérgőzös kitalációk igazolásához.

Hányszor írtam már le. hogy a sztálinista "bonapartista ellenforradalom" és a kommunizmus azonosításában az antikommunizmus és a sztálinizmus tökéletesen azonos álláspontra helyezkedik és az mit sem számít, hogy az antikommunizmus ezt vádként, a sztálinizmus önigazolásként teszi.

De Te, amikor a "tudás alapú társadalom" eszméjét nem az "egész ország villamosítása" lenini eszméjével azonosítod, hanem az orbánék hazug szóhasználatával, akkor éppen hagyod magad agymosni, lehülyített prolivá változtatni, amely lehülyített prolik hőbörgése bizony az elnyomók malmára hajtja a vizet.

További szép napot!

Linkas 2020.02.15. 09:35:10

@kintornas: Válaszod példája annak amit leírtam.
Úgy viselkedsz mintha csak a Te véleményed lenne a helyes és követendő.
Mellesleg amit írtál nem válasz vagy vitaalap ahhoz amit én írtam.
Ha a többség határozna valamit Te akkor is a magánvéleményed hangoztatnád mint szerinted követendőt.
És ettől gyerekes ez az egész.
süti beállítások módosítása