Létezik-e még kommunistább kiáltvány?

Nyilván nézőpont kérdése, hogy van-e a Kommunista Kiáltványnál kommunistább kiáltvány. Az anarchisták számára mindenképp. Ez pedig a Liberter Kommunisták Szerveződési Platformja, melyet orosz emigráns anarcho kommunisták fogalmaztak meg azzal a célzattal, hogy a jövő anarchista mozgalmai számára ez egy vitaindító és programalap legyen a szerveződéshez és elméleti alapvetésekhez. Nem titkolt célja az anarcho kommunista mozgalmároknak az volt, hogy létrejöjjön az Anarchisták Általános Szervezete, ami egyfajta „élcsapatként” funkcionálna a társadalmi forradalomban és összefogná az anarcho kommunista szerveződéseket.

A platform történelmi háttere

A Mahnovcsína leverése után az orosz és ukrán anarchisták egy része Franciaországba emigrált ahol anarchista lapot kezdtek el szerkeszteni Munkásigazság (Gyelo Truda) néven. 1925-ben megalakították az Oroszországi Anarchisták Külföldi Csoportját. A csoportot és az újságot Nyesztor Mahno, Ida Mett és Pjotr Arsinov vezette. A Munkásigazságban közölték le a Liberter Kommunisták Szerveződés Platformját, ami később mint ’Platform’ híresült el. Már megjelenésekor parázs vitákat kavart a különféle anarchista csoportosulások között.

Egyenes következménye volt a Platformnak, hogy a platformisták 1927 február 5-re találkozót hívtak össze, amelynek egy nemzetközi anarchista forradalmár konferencia megszervezése lett volna a feladata. Felállt egy ideiglenes Bizottság, Mahno, a kínai Csen és a lengyel Ranko részvételével. A hat országból összegyűlt résztvevők kidolgozták a leendő konferencia főbb vitapontjait:

1. Az osztályharc, mint az anarchizmus legfontosabb eleme;
2. Az anarchista-kommunizmus, mint a mozgalom alapja;
3. A szindikalizmus, mint a harc lényeges eszköze;
4. Az Anarchisták Általános Szövetsége létrehozásának szükségszerűsége, mely szervezet az ideológiai és taktikai egységen, valamint a kollektív felelősségvállaláson nyugszik;
5. Egy pozitív program szükségessége a társadalmi forradalom megvalósításának érdekében.

A javaslat körüli vita azonban nem érhetett véget mivel a rendőrség lecsapott a gyűlésre, és mindenkit letartóztattak. Mahnót csak a francia anarchisták kampánya mentette meg a deportálástól. Ezenkívül mint már írtam az anarchista csoportosulások is kemény kritika alá vették a platformistákat és működésüket, így például a Malatesta féle individualisták. Erre Mahnoék  Válasz az Anarchista-Zűrzavaristáknak című írással reagáltak a káoszisták kritikára. A Platformnak nem csak történeti háttere zavaros, de önmagában tartalmaz ellentmondásokat (pl. a Federáció kérdésében, de erre később kitérek).

Bevezető

A bevezetésben megfigyelhetjük, hogy a szerzők rá akarnak mutatni az anarcho kommunista mozgalom szervezetlenségére és marginalizálódására (legjobb példa erre az orosz szocialista forradalom). A káoszista szétszórtságot, individualizmust pusztítónak és felelőtlenségnek tartják, és megjegyzik, hogy ezektől az elemektől a mozgalomnak meg kell szabadulnia (ma sincs ez másképp…) Továbbá nagy reményeket fűznek a fiatal anarcho kommunistákhoz, akik a platformot mint vitaalapot és iránymutatót fogják kezelni és áhítoznak a szervezett forradalmi anarchizmusért. Megfogalmazzák, hogy egy forradalmi kollektíva elengedhetetlen a szervezésben, mint ideológiai és szervezeti élcsapat. Ez a kollektíva az Anarchisták Általános Szervezete. Ezzel a szervezettel lehetne a liberter kommunistákat egybegyűjteni és közös cselekvésre buzdítani, illetve a szociális forradalom és a munkásosztály motorja lehetne.

„Az anarchizmus nem egy gyönyörű utópia, sem pedig egy elvont filozófiai eszme, hanem a dolgozó tömegek társadalmi mozgalma. Ezért minden erejét egy szervezetben kell egyesítenie, folyamatosan agitálnia, ahogy ezt az osztályharc valósága és stratégiája megköveteli.”- írja Arsinov

Általános rész

Az általános részben a szerzők 8 ponton keresztül tárgyalják a liberter kommunisták alapprogramját az osztályharc mentén:

1. Osztályharc – szerepe és jelentése
2. Az erőszakos társadalmi forradalom szükségessége
3. Anarchizmus és liberter kommunizmus
4. A demokrácia tagadása
5. Az állam és az autoritás elutasítása
6. A tömegek és az anarchisták szerepe a társadalmi harcban és a társadalmi forradalomban
7. Az átmeneti időszak
8. Anarchizmus és szindikalizmus

Ezekből a pontokból főleg azokkal foglalkoznék, amelyekkel vitám van. Ilyen mindenképpen az 5. és a 7. pont.

Az első programpontban ideológiai értelmezést kaphatunk az osztályharcról liberter kommunista szemszögből, de főleg marxi alapokon nyugodva. A szerzők alátámasztják az osztályharc szükségességét és rámutatnak a kiaknázható részeire, amiből a munkásosztály profitálhat.

A második pontban egyértelműen érvelnek a forradalmi erőszak mellett. Ezt látják egyetlen lehetséges útnak a burzsoázia megdöntésére. Erősen kritizálják a reformistákat. Nem látják lehetőségnek azt, hogy reformokkal meg lehetne dönteni a kapitalizmust. A rendszer tudatlanságban tartja a dolgozó tömegeket. Ezt az akadályt kell leküzdeni többek között, hogy a burzsoázia és a törvényszerűen őt szolgáló elemeket (pl. államhatalom) le lehessen bontani.

A harmadik pontban erős kritikával illetik a káoszistákat azaz az egyénközpontú individualista anarchistákat. Hangsúlyozzák az államellenes liberter elemek fontosságát a mozgalomban. Az anarchizmust mint olyant a munkásosztály szolgálatába akarják állítani. A liberter kommunizmusban elképzelésük szerint mindenkinek részt kell vállalnia a termelés folyamatából, így a nem dolgozó osztályoknak is csatlakozni kell a termeléshez. „Mindaddig, amíg ezek az osztályok egy időben léteznek a liberter kommunizmussal, addig az utóbbi semmiféle kötelezettséget sem fog ismerni az előbbivel szemben. Ez csak abban az esetben változhat meg, ha a nem-dolgozó osztályok is termelővé válnak, és hajlandóak lesznek a kommunista társadalomban élni ugyanolyan feltételek között, mint akárki más, a társadalom szabad tagjaiként, ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, mint bármely termelő elem.”- vélekedik Makhno.

A negyedik pontban a demokráciáról fogalmaznak meg véleményt. A parlamenti demokrácia mindig is a burzsoáziát fogja képviselni és sosem a dolgozó tömegeket. A tömegeket parasztvakítják olyan polgári elemekkel mint a törvény előtti egyenlőség, de ezek a polgári jogok csak addig terjednek míg nem ütköznek a burzsoázia érdekeivel. A parlamenti demokrácia mindig is arra szolgált hogy eltussolja az osztályellentéteket és látszólagos szabadságot adjon az embereknek.

Az ötödik pontban egy számomra teljes mértékben utópiának tűnő dolgot vázolnak fel. Egy klasszikus anarchista elv. A hatalomellenesség. (Ehhez érdemes Engels a Hatalomról c. művét elolvasni.) A hatalom mint olyan mindig is lesz. Csak az a nem mindegy, ki gyakorolja. Az uralkodó osztály, vagy a kizsákmányolt munkás – és paraszttömegek. A hatalmat megszüntetni nem lehet, csak átvenni. Erre többféle módozat van. Forradalom útján a dolgozók kezébe kerül a hatalom, vagy reformista úton a szociáldemokraták egy kapitalista rendszer keretein belül megszerzik a hatalmat a dolgozók számára. (Egy öntudatos kommunista tisztában van azzal, hogy ez utóbbi kétségkívül nem juttatja hatalomra a proletariátust.)

A hatodik pontban ismételten egy élcsapati szervezet kívánalmát fogalmazzák meg a szerzők. Az Anarchisták Általános Szervezetének fő feladatait fogalmazzák meg a társadalmi forradalomban, illetve a tömegek szerepét. Az az álláspontjuk hogy a tömegekben tengernyi kiaknázatlan kreativitás és tehetség van, amit mind a forradalom mind a liberter kommunizmus alatt hasznosítani lehet egy egészséges társadalom kialakulásáért. Kritizálják a bolsevikokat mert a munkás szovjetek eljelentéktelenedtek a proletárdiktatúra idejére, pedig ezek a kollektívák mutatták legjobban a dolgozó osztály forradalmiságát, kreativitását. Szorgalmazzák hogy az orosz anarchisták mihamarabb szerveződnek meg a sztálini diktatúra alatt (mintha az olyan könnyen ment volna...), és ne hagyják az anarchisták hogy a proletariátus apátiába és mensevizmusba süllyedjen.

A hetedik pontban a lehetetlent követelik a ’Platform’ szerzői. Az átmenet nélküli kommunizmust. Hiszik, hogy átmeneti időszak nélkül is meg lehet valósítani a kommunizmust és az államhatalmat itt és most kell lerombolni. Hovatovább módszeresen összemossák a mensevizmust a bolsevizmussal. Azt mondják hogy csak a módszer más meg a név, lényegét tekintve ugyanaz a kettő.

A nyolcadik pontban javaslatot tesznek a szakszervezetek liberter kommunista megideologizálására. Üdvözlik az anarchista szakszervezetek létrejöttét (pl. IWW). Szerintük minden szakszervezetnél elérhető az a fordulat, hogy a reformista és mindennapi életre korlátozódó harcból egyértelműen anarchista fordulatot vegyenek. Ugyanakkor nem fő erőként tekintenek a szindikalizmusra, hanem mint segítő eszközre a társadalmi forradalom véghezvitelében.

Konstruktív rész

A konstruktív részben egy alapozót olvashatunk arra vonatkozóan, hogy a liberter kommunisták hogyan képzelik el szervezetileg és gyakorlatilag a társadalmi forradalmat és magát az anarcho kommunizmust. Ismételten hangsúlyozzák az erőszakos forradalmat és annak pusztító természetét, majd három fázisban fogalmazzák meg az építő folyamatokat a burzsoázia 100%-os bukása után. Ezek tehát:

1. Az ipari termelés problémájának liberter kommunista szempontból való megoldása.
2. Az agrárprobléma hasonló megoldása.
3. A fogyasztás problémájának megoldása.

Termelés: Az ország termelési mechanizmusai globálisak és mindenkire vonatkoznak Mahno szerint. „Ez determinálja az új termelés jellemzőit és formáját; ez a termelés szintjén globális és közös lesz, abban az értelemben hogy a munkások által létrehozott termékek mindenkihez tartoznak majd.”- írja. Ezzel már megfogalmazza magát a közösségi tulajdont mint olyat a termelésben. Továbbá említést tesz a munkások kollektív önigazgatásáról, így a főnök nélküliségről is.

Fogyasztás: Mahno szerint ez a dilemma a forradalom alatt kétféleképpen jelenik meg. Az egyik a szükségletek és a termelés összehangolása a másik pedig az elosztás. Az új társadalomnak a társadalmi szolidaritás mentén kell orvosolnia ezt a problémát. Mindenki létszükségletét ki kell elégíteni. De elsősorban az elesettekét, a gyerekekét és az idősek szükségleteit. Általánosan (kivéve az ellenforradalmi okokból nem dolgozó osztályok) mindenki igénye ki lesz elégítve. A bonyolultabb probléma a fogyasztás megszervezése, amelyre Mahno azt a választ adja, hogy városi munkásság és a vidéki parasztság között mutualista, csere alapú működés fog magától élet belépni. „A fogyasztás ilyen megszervezése lehetővé teszi a proletariátus számára az ellátás folyamatos cseréjét, amelynek jelentős a szerepe az új gazdaság megerősödésében.”- írja.

Föld: A földet magát a liberter kommunisták a munkásosztály és a parasztság állandó fáradozásaiként könyvelik el és mint közös üzemre tekintenek, ahol a közösség megtermeli az életéhez szükséges javakat. A termelőeszközök bérlés, illetve vásárlás nélkül fognak a forradalmi parasztok kezébe kerülni és ők fogják meghatározni a termelés módját. Mahno szerint külső nyomás nem befolyásolhatja a parasztságot. A földművelési formák (családi és közösségi) a forradalom elején feltételezhetően mindkét formában működni fognak, de idővel letisztázódik ez is. Az agrárirányítás döntő tényező lesz a forradalomban, azért mert a többségi társadalmat akkoriban mindenhol a parasztság adta. (Szerencsére fel sem merült az a trockista értelmezés, mely szerint a parasztság az nem forradalmi osztály.)

A forradalom védelme

A forradalmat mindenképp szükséges fegyveresen védeni, nehogy a burzsoázia és az ellenforradalmi tendenciák újjászerveződjenek és támadásba lendüljenek. Ezért militáns forradalmi anarchista hadsereget kell létrehozni.

A következő elveken alapul ez a hadsereg:

1. a hadsereg osztályjellege
2. önkéntes szolgálat (minden kényszer idegen a forradalom védelmétől)
3. szabad önkéntes fegyelem (önfegyelem az önkéntes szolgálat és a forradalmi önfegyelem tökéletesen kiegészítik egymást, és olyan morális erőt kölcsönöznek a forradalmi hadseregnek, amilyen semmilyen állami hadseregnek nem lehet)
4. a forradalmi hadsereg teljes alárendelése a munkás- és parasztszervezetek által képviselt tömegeknek, amelyek a teljes gazdasági és társadalmi életet is ellenőrzik.

Szervezeti rész

Ebben a részben a szerzők megkövetelik, hogy az alábbi szervezeti elvekhez tartsa magát minden forradalmi anarchista. Négy pontból áll fel a szerveződési program.

1. Elméleti egység: a liberter kommunista elv az összetartó erő az Anarchisták Általános Szervezetén belül.
2. Taktikai egység, vagy a cselekvés közös módozatai: A cselekvésnek a Szervezeten belül egységesnek és harmonikusnak kell lennie. A mozgalom taktikája a létezés szempontjából döntő jelentőségű.
3. Kollektív felelősség: Mindenki felelős mindenkiért, nem csak saját magáért. A káoszista individualizmust a csírájában kell elfojtani a mozgalmon belül.
4. Federalizmus: A szerzők véleményem szerint téves szóhasználattal különbséget tesznek ’jó’ és ’rossz’ federalizmus között. Amit ők valójában ’jó’ federalizmusnak neveznek az maga a demokratikus centralizmus elve. A ’rossz’ federalizmus pedig mai szóval élve a bázisdemokrácia, ahol mindenki magas szinten tarthatja az egóját és „mítikus” egyéniségét.

Összegzés

Ahogy Arsinov megírja a ’Platform’ utószavában, a ’Platform’ nem egy szentírás, hanem egy alapprogram és vitaindító az anarchista csoportosulások számára. Irányadó a liberter elvben. Az anarchisták számára ez mindenképpen alapművet kell, hogy jelentsen. Kívánom a mai magyar anarchistáknak, hogy vegyék kezükbe a ’Platformot’, tanulmányozzák és tartsanak önvizsgálatot.

---

Csatlakoznál az olvasói körünkhöz? Hozzá szeretnél férni a tárgyalt könyvhöz? Írj ránk Facebookon, vagy a forradalmiforras@gmail.com címen!