A kvantumfizika lételméleti következményei
(Zizek: Less than Nothing c. könyvének 14. fejezete)
Zizek monumentális művében arról ír, hogy Hegel hogyan és mennyire segíthet hozzá világunk megértéséhez. Most az utolsó 14. fejezetről esik szó, amelyben a kvantumfizika lételméleti következményeit próbálja feltárni Zizek. Ennek megértéshez érdemes először elolvasni a wikipédia kvantummechanika oldalát.
Úgy tűnhet mintha a materializmus alaptétele az lenne, hogy létezik egy objektív valóság. A dialektikus materializmusnak azonban szakítania kell ezzel a leegyszerűsítéssel. A valóság nem kiindulópont, hanem az űr, ami a különböző megközelítéseket elválasztja egymástól. A valóság maga az ok és az akadály, amely megakadályozza, hogy közvetlenül érzékeljük. A szubjektív megfigyelő és perspektívája maga is a valóság része, ezért sem beszélhetünk egy objektív valóságról. A kvantummechanikában a megfigyelő mérőműszerétől függ, hogy az elektront részecskeként vagy hullámként érzékeljük.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a newtoni fizikától a kvantummechanikáig való elmozdulás során a természet megváltozott volna. A természetről szóló tudásunk az, ami megváltozott. De ez még nem minden: a modern fizika nemcsak az ismeretelméletben, hanem a lételméletben is elmozduláshoz vezetett.
Zizek szerint csak a transzcendentális materializmus tud választ adni arra, hogy a szokványos fizikailag létező dolgok mint például egy szék, valójában nem léteznek. Egy szék csak részecskék összessége. Nem alkot egészt. Egészt csak az organizmusok alkotnak, amelyek önmagukért is léteznek, egyes részeik valóban kölcsönhatásban vannak egymással. Egy sejtnek már van önmagához való viszonya, létezik számára a kívül és a belül.
Az igazi nagy kérdés az, hogyan emelkedik ki a rend az eredeti rendetlenségből? Az egész mettől nemcsak részecskék összessége? Hogyan alakul ki a dolog önmagához való viszonya (hogyan jelenik meg a sejt membránja)?
Leninnek igaza volt abban, hogy a nagy tudományos felfedezésekkel megváltozik a materializmus definíciója, de Materializmus és empiriokriticizmus c. művét alaposan újra kell írni. A materializmus minimális definíciójába be kell épülni annak, hogy a valóságnak van egy transzcendentális alapozottsága. Be kell látni, hogy van egy űr a létezés és a létezés alapja (Schelling) között. Van egy kaotikus proto-valóság, egy virtuális áramlás, amelyben még nem állt össze a valóság.
Egy dolognak nemcsak a térbeli pozíciója a meghatározó tulajdonsága (valósága), hanem az is, hogy onnan milyen irányba mozdul el. Ehhez az elmozduláshoz idő kell, tehát a térhez társul az idő, megjelenik a tér-idő fogalma. Valami ilyesmiről szól a differenciálszámítás is, amely egy adott pontban számítja ki a görbe meredekségét (tehát irányát). Ehhez azonban a távolságot a végtelenig le kell rövidíteni. Itt fontos látni azt, hogy a modern matematika szakít a hagyományos metafizikának annak a felfogásával, amely szerint a végtelen az egy abszolút valami és teljesen külön áll a végestől. A modern matematikában nincs ilyen elkülönülés, mert a végtelen nem különül el a véges számoktól, hanem azoknak végtelen hosszú sorozataként jelenik meg. Az idő tehát beleíródik a térbe. Zizek ezt a nemzet fogalmára is értelmezi, mert a nemzetet – Renanra hivatkozik - a múlt hamis emlékei, a jelenbeli szomszédok elleni gyűlölködés és a veszélyes jövőbeli illúziók is meghatározzák. Visszacsatolva ezt a fizikához: „Egy elmosódott szélű objektumban nem az az érdekes, hogy pontatlanok a körvonalai, hanem az, hogy az objektum realitásának része az a virtuális realitás, hogy a jövőben, hogyan fog majd mozogni.”
Zizek szerint van abban valami, amikor azt mondják a kvantumfizikára, hogy egyáltalán nem mutatja meg a valóságot. Ezt azonban nem is lehet számon kérni rajta. A kvantumfizika valójában matematikai formalizmus. Persze, hogy egy dolog nem lehet egyszerre két helyen. A valóságban ez lehetetlen. A másik rejtély, hogy a fotonok - a kvantumfizika legismertebb ún. kétréses megfigyelési kísérletében – részecske és hullámtulajdonságokat is mutathatnak. Bohr ezt azzal oldja fel, hogy olyan fogalmak mint például a részecske vagy a hullám, nem fizikailag létező dolgokat jelölnek, hanem koncepciók. Althusser megkülönbözteti a valós tárgyat a tudás tárgyától. Ebben az értelemben az egész kvantum mező nem valós tárgy, hanem a tudás tárgya, és arra próbál magyarázatot (koncepciót) adni, hogy mérőeszközünk miért azt mutatja, amit mutat.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a valóságon túl van egy párhuzamos valóság. Nincs szó arról, hogy a természet titkos üzeneteit fogjuk fel, nincs semmiféle spirituális dimenzió, nincs köze a kvantum mezőnek az emberi tudathoz. A kvantum egyszerűen egy matematikai formula.
További buktatók is lehetnek még. A természettudományban úgy tűnhet mintha a tárgyak tudnák, hogy hogyan viselkedjenek (a fizika törvényei szerint). Ráadásul a kvantummechanikában néha mintha egy pillanatra elfelejtenék a dolgok ezeket a törvényeket. Így a kvatummechanikában mintha emberi tulajdonságok jelennének meg. Az apai autoritás lényege az erőszakkal való fenyegetés (felpofozhat). Ugyanígy a részecske viselkedését a valószínűség határozza meg. A kétréses megfigyelésben az elektron egyszer részecskeszerű, egyszer hullámszerű, mintha tudná, hogy megfigyelik és hogy milyen módon figyelik meg. Egy másik dolog, hogy mire a részecskét regisztráljuk, addig is eltelik egy igen rövid idő, amelyben a részecske csinálhat dolgokat anélkül, hogy mindezt észlelnénk. Megfigyelésünk eredményét tehát valamennyire visszavetítjük a múltba, azt is kijelentjük, hogy mi történhetett (de nem biztos, hogy az történt). Ezt a hegeli dialektika egyik kulcsfogalmának a retroaktivitásnak a segítségével érthetjük meg. Ez hozzátartozik a kvantummechanika lételméleti következményeihez.
Ezek alapján akár a spiritualizmus csapdájába is eshetünk: a megfigyelő teremti meg a valóságot, vagy: a valóság attól létezhet csak, hogy Isten megfigyeli azt. A másik szélsőséges álláspont szerint pedig a megfigyelőtől függetlenül is összeomlik a hullámfüggvény, mi csak érzékeljük ezt – mérési módszerünktől függetlenül biztos, hogy így van. Bohr ezt azzal oldja fel, hogy azt mondja, hogy a részecskéknek nincsen meghatározott helyzete és pillanata, el kell utasítanunk azt, hogy az ún. objektív valóságban a dolgoknak mind-mind rögzített tulajdonságai vannak.
A kvantumfizikában nem az a legdöbbenetesebb, hogy a valóság leírása nem teljes, hanem az, hogy maga a valóság sem teljes. Eljutunk a semmiig. Így a legnagyobb kérdés nem az, hogy a valami hogyan alakult ki a semmiből, hanem az, hogy miért létezik a semmi, miközben a valami is létezik. Miért jutunk el a semmiig? Hegeli alapon erre azt mondhatjuk, hogy a megismerés korlátja maga is a valóság egyik tulajdonsága és része, ezért el kell fogadnunk, hogy a semmi is létezik.
Mi történt az ősrobbanás (Bing Bang) előtt? Semmi. Paul Davies szerint az ősrobbanás az idő kezdete. Így rákérdezni arra, hogy mi volt előtte, ugyanolyan értelmetlen mint az kérdezni, hogy mi van északabbra mint az Északi-sark? Bár vannak olyan mérések, amelyek régebbi anyagokat mutatnak ki a Bing Bang becsült időpontjánál….
Ugyan Hegel teljesen más dolgokról gondolkozott mint Bohr, érvelésük alapja ugyanaz, mert mindketten elutasítják azt, hogy először felállítsunk egy űrt ami a tudással bíró szubjektum és a megismerendő objektum között van, hogy aztán azzal foglalkozzunk, hogy ezt az űrt miként lehet áthidalni. Helytelen, amit Lenin állít, hogy a tudásunk az objektív valóság tökéletlen visszatükröződése. E helyett Hegel és Bohr is belehelyezik a szubjektumot a megismerendő objektumba. Hegel ezt hívta reflexivitásnak. Elménk nem teremt valóságot, nincs az elménktől elkülönült valóság, a valóságról alkotott tudásunk, elménk maga is a valóság része, amelyet megfigyelünk. Ha egy sötét szobában van egy bot a kezünkben, akkor kitapogathatjuk vele, hogy hol van a szoba fala, és így megmérhetjük a szobát. Ha viszont már eleve ismerjük, hogy mekkora a szoba, akkor a bot falhoz érintésével a botot mérhetjük meg, s nem a szobát.
De a valóság mindettől még nem lesz szubjetív. A materialista felfogás továbbra is helytálló, mert ugyanolyan körülmények között ugyanolyan mérőműszerrel végzett kísérlet ugyanazt az eredményt hozza.
A végén egy gondolatot szeretnék idefűzni, hogy miért fontos minderről elmélkedni. A mai természettudósok, amikor nekik szegeznek egy kérdést, amelyre a tudomány nem tud választ adni, akkor mindig azt mondják, hogy egyelőre nincs válasz és a tudománynak az a dolga, hogy a választ megtalálja a kérdésre. Ennyi. Ennyivel azonban nem érik be az emberek, mert mindig van egy vágy, amely a teljességet akarja látni. Azonban meg kell értenünk, hogy mindig lesz egy általunk még nem ismert, nem megmagyarázható része a valóságnak. Ilyen a valóság. Nem szabad, hogy a még nem ismert dolgok helyébe képzelgéseket tegyünk, amelyek aztán a már megismert világra adott magyarázatunkat is eltorzítják.
---
Csatlakoznál az olvasói körünkhöz? Hozzá szeretnél férni a tárgyalt könyvhöz? Írj ránk Facebookon, vagy a forradalmiforras@gmail.com címen!
