Forradalmi Forrás

Forradalmi Forrás

Mi a fasz van?

2019. január 16. - Forradalmi Forrás

Mi a fasz van?

  „Rabszolgatörvény” – fontos a drámai elnevezés, igen. De egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy valami új törvényről lenne szó. A kapitalista kizsákmányolás nem most szabadult rá a dolgozókra. Törvényekkel már a 90-es évek elején bebetonozták. Erről szól a Munka Törvénykönyve, ezt szigorították most, egyébként már sokadszorra. Ez a törvény korábban is aljasul dolgozóellenes volt, nincs semmiféle hatalmas változás. A túlóra növelésének lehetősége pusztán a bérrabszolgaságunk további kiterjesztését jelenti.

 A tüntetéshullámot választási kampánnyá lezüllesztő pártok számára lényegében nem léteztek a dolgozók 2018 decembere előtt. Igazi vágyuk az, hogy a kapitalizmust ők menedzselhessék a dolgozók kárára, és ne a Fidesz. A liberális értelmiség és „ellenzék” hosszú évek óta mondják, hogy dolgozó és dolgozó osztály már nincsen. Fogyasztó van, „sokaság” van csak. Most hirtelen mégis vannak dolgozók. Ja, mert kellünk biodíszletnek, mi? Nemcsak a Fidesz szar le mindenkit, aki valós munkából próbál megélni, a liberálisok is teli pofával proliznak, amint elül a vihar.

 Hogy mennyire csak a sztrájk lehet hatékony, azt jól mutatja, hogy a Tesco főnökei mondták be először, hogy ők a további túlóra szigorítással nem élnek. Márpedig jelentős sztrájk csak a Tesco-nál volt az elmúlt két évben. De ez nem nagyon jutott el a nagyobbrészt állami pénzből fenntartott szakszervezeti szövetségek vezetőinek agyáig. Egy hónappal az első tüntetés után adnak ultimátumot a kormánynak. Mi a fasz van? Az ultimátum az első, december 8-i tüntetés volt, hé!

 Félpályás útlezárás… Mi a fasz van? És ezt az unalomig ismert, jól tudottan semmilyen nyomást nem jelentő eszközt nevezik blokádnak. Újabb demonstrációk… De most komolyan, bazmeg!

 Egy hónap elég kellett volna legyen ahhoz, hogy a szakszervezetek felmérjék a sztrájkra hajlandóságot. Persze, hogy nincs készen mindenki a sztrájkra. Ha mindenki állandóan sztrájkra kész lenne, akkor folyamatosan sztrájkok lennének, és a rendszer sem lenne akkora egy fos mint most. De ha akár 5-6 fontos és nagy létszámú munkahelyen egyszerre leállnának, már az is nagy dolog lenne, ahhoz képest, hogy ritkán és elszigetelten vannak sztrájkok ebben az országban. Ha nincs a kezünkben fejsze, attól még sebészkéshez nyúlhatunk, de akkor meg szúrni gyorsan kellene.

 Hogy a sztrájk nem biztos, hogy sikert hoz? Mi a fasz van? De azért reggelente ugye felkelsz, akkor is ha nem tudhatod, mi a szar fog történni Veled?!

 Aki pedig forradalomról beszél, az pedig vésse az agyába, hogy a forradalom nem jelenthet mást, csak azt, hogy mindent elveszünk végre, ami a miénk. A munkánk gyümölcsét.

A bejegyzés trackback címe:

https://forradalmiforras.blog.hu/api/trackback/id/tr2514566206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

corto maltese · http://anarchistakispolgar.blog.hu/ 2019.01.17. 11:14:22

"Ha mindenki állandóan sztrájkra kész lenne, akkor folyamatosan sztrájkok lennének, "
Szerintem ez a hozzáállás mindenben a kulcs. Gyakorlatilag a Fidesz antidemokratikus, jogállamellenes viselkedése kiváltja az organikus társadalmi átrendeződést, azaz a társadalom demokrácia és jogállam igényének tudatos formáit kényszeríti ki, egy alapvetően konformista társadalomból. Jó esetben! Nem biztos, hogy ez sikerrel jár a társadalom részéről, ha nincs meg a kellő igény rá. Még nem látni elég erősen ezt az igényt.

Ez szerintem arról is szól, hogy a magyar társadalom, vagy megtanulja, hogy a demokráciát nem fentről kapjuk és nem az elitista illetve igen hamar azzá váló pártoktól kell várni (mint rendszerváltáskor), hanem alulról kell kikényszeríteni, azaz részt kell benne venni. Persze ez nem egyszerű, Franciaországban vagy Nagy-Britanniában a demokráciához vezető utat komoly társadalmi nyomás alakította ki több száz év alatt, polgárháború, vér, sztrájkok, stb... Nálunk ilyen nem igazán volt, gyakorlatilag soha, egy-egy villanást leszámítva (talán 1956 volt az egyetlen ilyen villanás). Úgyhogy ez a társadalom nagy próbája, akar-e egyáltalán valódi demokráciát, amiben tényleg a magyar emberek vannak képviselve, nem pedig pillanatnyi érdekek és igények vannak csak kiszolgálva. Azzal hogy négyévente szavazzunk, nem lesz igazi demokráciánk, a négy év alatt továbbra is kellenek nyomásgyakorló eszközök, ha nem érvényesül az arányosság elve. (Az arányosság elve viszont tényleg romlott 2010 óta.) Csak hát amíg az ellenzéki arcok rátelepszenek ezekre, és megpróbálják a maguk szája íze szerint terelni a dolgokat, gyakorlatilag ki fogják csinálni az egészet. Ahogy te is írtad, most ellenzékben számukra hirtelen vannak dolgozók, ha hatalomra kerülnek, megint nem lesznek. A sikeres sztrájkra és sztrájkgyakorlatra viszont sokkal nehezebb lenne rátelepedni, és ha az képes lenne megszerveződni, akkor ellenzéki hatalom esetén is megőrizhetné a saját jogon kivívott nyomásgyakorló erejét. Nagy vívmány lenne a magyar demokráciában és a magyar társadalom demokrácia tesztjén ez egy pluszpont lehetne és egy jó irány. Tehát valahol az ellenzéknek hosszútávon nem éri meg hogy a sztrájk sikeres legyen. És ha erre rájönnek, tuti hogy szabotálják.
süti beállítások módosítása