A tőkén túl

2018. július 13. - Forradalmi Forrás

Könyvbeszámoló

Mészáros István: A tőkén túl. Közelítések az átmenet elméletéhez (első és harmadik rész)

A monumentális könyv tavaly elhunyt szerzője Lukács György tanítványa volt Budapesten. Mestere munkásságával bővebben is foglalkozik a könyv első kötetében, elsősorban ami Lukács Történelem és osztálytudat című művét illeti. 1956-ban, a forradalom és szabadságharc leverését követően Mészáros Olaszországba emigrált, majd az 1960-as évek közepén Angliába költözött. Egyetemi professzorként Anglia mellett Kanadában és több latin-amerikai országban is oktatott filozófiát.

A tőkén túl eredetileg egy kötetben, angol nyelven látott napvilágot 1995-ben, magyar fordításban Csala Károly jóvoltából olvashatjuk, négy kötetre felosztva, amelyek 2008 és 2010 között jelentek meg.

Művében Mészáros feltárja a tőke határait, azokat a belső ellentmondásokat, melyek a tőkés viszonyokat hosszú távon fenntarthatatlanná teszik, lassan, de biztosan szétfeszítik. Hogy ez a folyamat milyen lassan éri el a végkifejletét, az már nem derül ki a könyvből, de a szerző szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a tőkés rendszer összeomlása, hiszen ezek a kezdetektől meglévő bomlasztó antagonizmusok a rendszer lényegének már eleve részelemei. Csak hogy egy példát említsek, ilyen ellentmondás a „termelő rombolás” is, mellyel a szerző a Föld nyersanyagkészletének őrült mértékű kitermelésére utal. Mészáros több olyan világméretű problémát is sorra vesz, melyek a tőkés viszonyok kiteljesedésével egyre inkább felerősödnek, szembeötlőbbek lesznek, ilyen például a krónikus munkanélküliség vagy az olyan globális természeti katasztrófák, melyek az emberi tevékenység következtében keletkeztek. Tulajdonképpen a „minél rosszabb, annál jobb” gondolata vonul végig a művön, vagyis hogy minél több probléma jelentkezik a társadalomban, a gazdaságban, annál szembeötlőbb a tőkés viszonyok tarthatatlansága – amely tényt a tőke védelmezői persze folyton-folyvás leplezni próbálnak hazugságaikkal – s annál inkább a szocializmus tűnik majd a járható útnak az emberiség számára.

A könyv írójának egy másik fontos célkitűzése, hogy lerántsa a leplet a tőke védelmezőinek azon hazugságáról, miszerint „nincs alternatíva”, egyedül a tőkés rendszer az emberiség egyetlen járható útja. Az „általános, maradandó tőke” elvét megfogalmazó Hegeltől kezdve a The Economist című angol újságnak az állami ünnepnapokat (így a május 1-jét is) gazdaságilag károsnak ítélő, azok eltörlését szorgalmazó publicistáin, vagy a társadalomtól a megélhetésüket követelő, de a megélhetésüket megvásárolni képtelen jobbágyok felett ítélkező Malthuson keresztül Margaret Thatcherig sok mindenki megkapja a magáét, amiért ezt az álláspontot védelmezi, miközben a valóság azt bizonyítja, hogy a rendszer folyamatosan önmaga válságát generálja, és folyamatosan javításokra szorul. Egyébként maga a „nincs alternatíva”- szlogen Thatchertől származik, aki ezért megkapta a TINA becenevet (ami a There is no alternative-ból – „Nincs alternatíva” - képzett mozaikszó). Mészáros érvelése néhol filozófiai, néhol gazdaság- és társadalomtudományi alapokon nyugszik, vagy esetenként ezek együttesén, megállapításai tehát több perspektívából is alátámasztást nyernek.

A Vas(aló)lady és a munkanélküli (Kevin Kallaugher karikatúrája 1987-ből)

A könyv címe a tőkés viszonyokon való túllépés mellett Marxnak A tőke című művére is utal, ennek a műnek az alapvetéseihez kíván visszatérni, tehát Mészáros egy vegytisztán marxista álláspontot kíván nyújtani nekünk. Felhívja azonban a figyelmünket, hogy míg Marx idején a tőkés rendszer csak a „világ egy kis zugában” fejtette ki hatását, napjainkra „történelmi emelkedésen” ment keresztül, immáron az egész földgolyót behálózta, melynek következtében még kirívóbbak azok a problémák, amelyeket okoz. Ezért Mészáros az aktuális történelmi helyzet marxista szempontú elemzését kísérli meg, kiegészítve a Marx által A tőkében, valamint A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalaiban leírtakat.

Az első rész, mely Az ellenőrizhetetlenség árnya címet viseli, sorra veszi azokat az okokat, amelyek miatt a tőkén túl kell lépni. Az egyik ilyen ok – ahogy azt ennek a résznek a címe is jelzi – a rendszer ellenőrizhetetlensége, átláthatatlansága, amelyet a tőke védelmezői nem hajlandók elismerni, és olyan szépelgő kifejezésekkel próbálják a tőkés viszonyokat racionálisnak beállítani, mint például az egyén érdekeit a tőkés berendezkedésre szomjúhozó „Világszellem” akaratának szolgálatába állító hegeli fenomén, az „ész csele”, vagy a piaci folyamatokat szabályozó „láthatatlan kéz” (Adam Smith agyszüleménye). Az „egészséges verseny” is csupán fikció, a tőkés viszonyokat sokkal inkább a hobbesi „bellum omnium contra omnes” (azaz „mindenki harca mindenki ellen”) – állapot jellemzi. Továbbá az a megállapítás is egy önmentegető hazugság, hogy a tőkés viszonyok közepette érvényesül a fogyasztói szuverenitás vagy hogy a vásárló érdeke áll mindenek fölött. A könyv első része foglalkozik még többek között a nők egyenjogúságának kérdésével is, aminek a tőkés rendszer egyértelműen gátat vetni látszik. E helyütt Herbert George Wellsnek, az egyébként szocialista beállítottságú, de a marxistákkal vitában álló angol sci-fi írónak az ide kapcsolódó véleményét idézi föl, aki a nők számára a szolgálói szerepet tartja az ideálisnak a társadalomban, ami által a „társadalom habarcsaként” funkcionálnak – valahogy így tekint a tőkés rendszer is a nőkre. A „társadalmi habarcs” elgondolás Mészárosnak Kőmíves Kelemenné balladáját juttatja eszébe, ahol a tizenkét kőműves férfi maga hozza meg azt a törvényt, ami alapján a Kőmíves Kelemenné kötőanyagként végzi magos Déva várának kövei között. Mészáros felhívja a figyelmet arra, hogy a mesében mi lett Kőmíves Kelemenék kisgyermekének a sorsa, aki akár a tőkés viszonyok közepette élő társadalmat is jelképezhetné: minthogy az anya kísértete nem válaszolhat kisfia hívó szavára, megszakad a szíve s egyúttal a föld is a kisgyermek alatt, elnyelve őt.

A harmadik rész végigveszi, hogyan vallott csúfos kudarcot a 20. századi tőkés fejlődés három nagy formája: a monopolista magántőke-felhalmozás és terjesztés, a harmadik világ „modernizálása”, valamint a szovjet típusú tervgazdálkodás. Mészáros a tőkés rendszer alatt ugyanis nem csak a kapitalizmust érti, hanem a szovjet típusú szocializmust is, amelyet a kapitalizmushoz hasonlóan tökéletlen társadalmi-gazdasági berendezkedés, mely gyakorlatilag átmentette a tőkés viszonyokat. A társadalmi rendben ugyanúgy hierarchikus munkamegosztási struktúra alakult ki, a sztahanovizmus valójában ugyanaz a könyörtelen többletmunka-kiaknázás volt, mint ami a kizsákmányoló kapitalista társadalmakban folyik, a beszolgáltatási rendszer elidegenítette a munkást munkájától és a termelés nem a társadalom akaratának és szükségleteinek megfelelően folyt. A sztálini rendszernek vajmi kevés köze volt tehát a szocializmushoz, ráadásul a nagy októberi szocialista forradalmat, valamint az utána kialakuló berendezkedést politikai szükségszerűségként fogta fel, míg – Mészáros szerint – a szocialista forradalmat a gazdasági és társadalmi szükségszerűség robbantja ki, nem pedig a politikai. A Szovjetunió példája is jól mutatja, hogy a szocialista forradalomnak a világon mindenütt egyidejűleg kell végbemennie – ahogyan erre Marx is figyelmeztet –, egy ellenségekkel körülvett, magára maradt országban a szocializmusnak egy erősen eltorzult, a szocializmus lényegi elemeit nélkülöző fajtája jöhet csak létre. Meg kell jegyeznem, hogy már az a tény is a szocialista eszme megcsalatását jelzi, hogy a sztálini Szovjetunió rendszerében még csak halvány jele sem mutatkozik annak, hogy az állam elhalására irányuló törekvés lenne, ami pedig az igazi szocializmus egyik lényegi eleme. Ehelyett a sztálini rendszer konzerválni kívánta az általa létrehozott állampárti rendszert, „megvalósult szocializmusként” beállítva azt.

A nagy októberi szocialista forradalom és az azt követő oroszországi események kapcsán részletesen elemzi a szerző Lukácsnak a Történelem és osztálytudat című művét, amely alaposan körüljárja azt a kérdést, hogy mik lehetnek egy szocialista forradalomnak a buktatói – Lukács, mint a magyarországi Tanácsköztársaság aktív résztvevője ezt a saját bőrén tapasztalhatta. Lukács György is arra int, hogy egy elszigetelt, bekerített forradalom az objektív lehetőségek elégtelensége miatt kudarcra van ítélve és az ilyen forradalmat követő gazdasági-társadalmi berendezkedés tendenciái nagy mértékben eltérnek a szocializmus eredeti eszméitől.

Mészáros a sztálini irányvonal mellett a szociáldemokráciát is elítéli, minthogy az megalkuvó magatartásával hozzájárul a kapitalista világrend, illetve a „nincs alternatíva”-élethazugság fenntartásához. A zöld mozgalmakról is szót ejt a szerző. Bár jogosnak tartja az ipari és a mezőgazdasági környezetszennyezés miatti félelmeiket, úgy véli, hogy ez a probléma csak csepp a tengerben, ezért ezek a mozgalmak önmagukban nem igazán hasznosak. Azt is kiemeli, hogy a környezet tönkretételének problematikája nem új jelenség, már a tőkés rendszer kezdetével megjelent.

Stephanie Mcmillan egyik rajza Capitalism Must Die! című képeskönyvéhez

A mű hiányossága, hogy nem kínál egyértelmű stratégiát a tőkés viszonyok elleni küzdelemhez. Meghatároz bizonyos alapelveket, de csak nagyon homályosan fejti ki azokat, illetve egy részüket önmagának is ellentmondva elveti. A szocializmus híveinek a defenzív (csak a korábban a munkásság számára sikeresen kiharcolt kiváltságok és intézmények, így például a szakszervezetek működésének védelmét célzó) hozzáállás helyett offenzív magatartást ajánl, de azt nem tudjuk meg, hogy a rendszer elleni támadás pontosan milyen módon valósulhatna meg. Másrészt hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió példája is jól mutatja: a szocializmus az eredeti, tiszta formájában nem valósulhat meg egyetlen országban, hanem csak globálisan, mikor azonban a kommunista Internacionálék működése, valamint a nemzetközi összefogás kerül szóba, úgy tűnik, hogy kétségbe vonja azok hatékonyságát, noha a szerző egyéb okfejtései alapján mégiscsak ez lehet a követendő stratégia, persze nem feltétlenül abban a formában, ahogy a korábbi Internacionálék megvalósultak.

---