Alább a jobboldali-libertárius Ecsenyi Áron blogunkon tegnap megjelent kritikájára írt válaszunkat olvashatjátok. Megtiszteltetésnek vettük, hogy egy olyan politikai álláspont képviselőjének kritikáját olvashattuk és publikálhattuk, mely teljesen eltér a mi álláspontunktól. Kiábrándítónak találjuk azt az állapotot a politikai diskurzusban, hogy jobb és baloldal közötti kommunikáció felfüggesztésre került, hogy áthidalhatatlan választófalak lettek fejünk fölött kiparcellázva.

Ecsenyi úr cikkét több, magát jobboldalinak valló magyar is olvashatta. Mi szeretjük az intelligens piszkálódást és humort, ezért reméljük, hogy aki tudott nevetni Ecsenyi velünk szembeni élcelődésén, az politikai hovatartozástól függetlenül tud majd nevetni a miénken is!

Hiszen Ecsenyi úr kritikájában a jobboldali-libertárius gondolkodásmódot tapasztalhattuk meg, mi, marxi-ihletésű radikális baloldaliak szeretnénk a saját gondolkodásmódunkat formailag is átadni. Mi a mozgásban lévő és ütköző folyamatokban hiszünk, ezért válaszcikkünk is ekképp lett strukturálva. Bemutatjuk azt, hogy egy radikális baloldali hogyan olvas egy jobboldali szöveget azáltal, hogy pontokba szedve tárjuk fel kifogásainkat, válasz-kritikáinkat. Ez a dialektika természete.

Ha a kedves olvasó még nem olvasta az eredeti kritikát, akkor két választása van: vagy megteszi, vagy az általunk címkézett választ olvassa el, mely ugyanúgy és újra közli egészében a cikket, csak szétcincált formában.

Jó szórakozást!

A kapitalizmusban semmi ellentmondás nincs, csak David Harvey fejében[0]

[0] David Harvey könyvében (OUP, New York, 2014.) a bevezető módszertani fejezetben tisztázza, mit ért ellentmondás (4-7.oldal) és mit ért kapitalizmus (7-8.oldal) alatt. Ecsenyi úr adós marad ezzel, így nem teszi egyértelművé, a címben megfogalmazott állítása jelent-e valamit, vagy csak a fejében (mármint Ecsenyi úréban) pont jól hangzott.

Harvey A Kapitalizmus 17 Ellentmondása című könyvében ismét[1] lerántja a leplet a robotokról, hogy előbb-utóbb mindenkitől elveszik a munkát. Ennyi sületlenséggel azonban nem éri be, megtoldja még azzal a mantrával, hogy a szabad piacon nem tudnak egyenlő feltételekkel érvényesülni a különböző nemű, etnikumú és állampolgárságú emberek. Végül, hogy megfeleljen a matematikából hülye bölcsészek[2] körének, kijelenti, hogy a tőkéseknek érdekében áll a szakértelmi kör monopolizálhatóságának kiiktatása, hogy több munkahelyi pozíció kreálásával letörjék a dolgozók bérét.

[1] Ecsenyi úr elolvas egy könyvbeszámolót, majd abból is – mint látni fogjuk – kiválaszt magának 1-2 részállítást (nem is a beszámolóban bemutatott egy-egy ellentmondást/fejezetet), s ezt úgy tálalja, mintha a szerzőt már régóta ismerve, annak egy bizonyos rigolyáját sokadjára kellene helyre tennie.

[2] Meg kell említenünk, hogy ez egy jobboldali sztereotípia. Ugyanúgy vannak reálos marxisták. Csak, hogy párat említsünk: Paul Cockshott (informatikus), Stephen J. Gould, Richard Lewontin (biológusok), Erwin Marquit (fizikus), stb. (Csak matekos marxistáknak egy harmincezernél több lájkolóval rendelkező mémoldala van Facebookon.) Mi kimondottan fontosnak tartjuk olvasói körünkben, hogy reál és humán könyvekkel is foglalkozzunk. Ecsenyi úr valószínűleg tájékozatlan a bölcsésztudományokban, ugyanis az „elidegenedés” fogalmáról Heidegger jut eszébe. Az embernek az a benyomása keletkezik, hogy tudatlansága miatt neheztel a bölcsészekre. Azzal kárpótolja magát lelkileg, hogy ő legalább matematikából jó, bár ennek nem adja tanújelét írásában.

Oda se neki, hogy a fenti 3 állításból kettő üti egymás. Ha ugyanis a gonosz tőkések[3] egyszerre azon fáradoznak, hogy robotokkal helyettesítsék - az amúgy kizsákmányolt (sicc)[4] - humán munkaerőt, és egyszerre növelik is a munkahelyek számát, “a szakértelem monopolizálódásának kiiktatásával”, akkor végülis nem tudható, hogy a predikció[5] melyik irányba tart a szerző szerint. Nő, vagy csökken a humán munkaerő? Ugye...

[3] Senki sem moralizált eddig. A Harvey cikkekben a kapitalizmus rendszeranalízise folyik. Harvey kimutatja, hogy a játékmező a tőkések felé dől a játék belső szabályai szerint. Ecsenyi ebből azt olvassa ki, hogy „ezek a hülye marxisták úgy gondolják, hogy a tőkések gonoszak...” Egy tőkés lehet filantróp, menthet életet, alapíthat árvaházat, elajándékozhatja vagyona 60%-át rákkutatásra – ezek semmit sem változtatnak azon a tényen, hogy vagyona onnan származik, hogy bérmunkásainak „több értéket kell termelniük, mint amit bér formájában kapnak” tőle (ld. Harvey beszámoló ötödik pontja). Más szóval: még a filantróp tőkés is, aki egyik kézzel ad, addig a másikkal fosztogat, s ez nem személyes hóbortja vagy romlott lelkülete miatt van, hanem a rendszer játékszabályai miatt. Többletérték-elsajátítás nélkül nem lehetne profitja, nem forgathatná vissza pénztőkéjét vállalatába, nem maradhatna a piacon versenyképes.

[4] (Rossz cica!)

[5] A munkahelyek száma nőhet, de Harvey rámutat arra, hogy a kapitalizmus kialakulásakor ez a bérmunkás létbe való lesüllyedést jelentette. Később pedig – így a mai kapitalizmusban is – a legtöbbször a bérek csökkenésével jár egy szakma eltömegesedése. Hogy ez „predikció” lenne? Harvey leírt, nem előírt vagy jósolt. Annyit állított, hogy van egy játék, amelyben ilyen és olyan játékszabályok alapján létező erők és ellenerők ütköznek, melyeknek köszönhetően a játék maga ilyen és olyan eredményeket produkált.

Kezdjük azonban az első állásítással. Ha a robotok és gépek szerepét vizsgáljuk, hajlamosak vagyunk kizárólag egy paraméterre fókuszálni, nevezetesen, hogy a termelékenységet felpörgetik. A robotok általában gyorsabbak, precízebbek, monotonitás tűrőbbek, és a lényeg: még bért sem kérnek a munkájukért.[6] Világos, hogyha valamilyen cég meg tudja oldani, hogy a munkát automatizálja anélkül, hogy rontaná a minőséget, akkor megéri körülnéznie a piacon, hol talál erre alkalmas gépet.[7]

[6] Helló, azoknak a gépeknek azért ára is volt! Nem véletlen, hogy az automatizáció üteme valójában nevetségesen lassú a kapitalizmuson belül. A neoliberalizmusnak köszönhetően alacsonyan tartott bérek mellett ugyanis alacsony a motiváció rá, tehát a tőkések egymás közti piaci versengésén túl van más faktor is. Mindezek ellenére az automatizáció csiga lassúsággal, de halad, s megjegyzendő, hogy pont az Ecsenyi úr által fetisizált startupok lépik meg ezeket, pl. robot-vezérelt Über kocsik. Más: Harvey-nál az ellentmondások nem folyamatosan és azonos intenzitással jelenlévők, inkább rendszerszintű lehetőségek, melyek ezeregy okból éleződhetnek ki vagy csillapodhatnak átmenetileg, egymásra hatást gyakorolva.

[7] Ecsenyi úr itt is ezeregy dolgot félredob. Feltételezi, hogy ezek a gépek már eleve adottak és elterjedtek a piacon, mely előfordulhat, de ugyanúgy gyakori, hogy a cég maga rendel meg saját specifikációk alapján egy addig nem létezőt, vagy saját maga gyártatja le leányvállalataival, pl. a Disney először külső cégekkel gyártatta a Disneylandeket, majd megvásárolt egy saját vidámpark gépeket előállító céget.

Ekkor merül fel a kérdés, hogy mi lesz ebben az esetben az így felszabadult humán munkaerő sorsa. A laikus azt mondaná, hogy ha nincs szükség rá, akkor nekik lőttek – hiszen oda a megélhetésük, és nincs hová menniük –, végső soron pedig a társadalomnak is lőttek, hiszen a robotok által kreált munkanélküliség idézi elő a válságot [8]. Viszont mielőtt nekiállnánk rombolni a gépeket,[9] vegyük számításba, hogy a humán munkaerő az, ami egyúttal fogyasztó is a piacon. [10] Mi értelme lenne hatékonyabban termelni robotok százaival, hogyha utána senki sem tudná megvásárolni a termékeket? Gondoljuk csak végig egy egyszerű példán. Tegyük fel, hogy egy kis faluban, a világ szélén [11] egy főként kenyérre épülő agrár gazdaságból él. Egy nap az egyik pék automatizálja a malmát[12] és a szántás-vetés folyamatát is[13], s innentől kezdve nyomott áron adja tovább a termékeit, hogy kiszorítsa a konkurenciát[14]. Falusiak ezrei válnak munkanélkülivé[15], ami olyan szinten csökkenti a fogyasztást, hogy nem tudják megvenni az automatizációt végrehajtó pék kenyerét sem. Pékünk bevétele így rohamosan esik. Végül azon kapja magát, hogy már hiába termel, nincs felvevő piaca. Ez nem túl paradox forgatókönyv?[16]

[8] A kapitalizmus történelme során sohasem fordult elő olyan válság, amelynek pusztán egyetlen oka lett volna. Csak és kizárólag túldeterminált válságok léteznek. De ez a korábbi társadalmi-gazdasági rendszerekre is igaz, pl. a római birodalom bukására. NEM csak a barbárok, NEM csak a gettósodott rabszolga telepek, NEM csak a kevesek kezében összpontosuló termőföldek, stb. okozták Róma bukását.

[9] Ugyebár Marx óta arról vagyunk híresek, hogy a géprombolást hirdetjük, lol!

[10] Tisztázzunk valamit! Egy valóban szocialista gazdasági rendszerben nem „humán munkaerő” lesz (egyébként is milyen gusztustalan kifejezés ez!), hanem a társadalom javát szolgáló tevékeny ember. Nem fogyasztani fognak a dolgozó emberek (mint a kapitalizmusban), hanem részesedni a megtermelt javakból valós tevékenységükkel arányosan (nem pedig kiszipolyozva mint a kapitalizmusban), és aki nem tud dolgozni, az is hozzá tud majd jutni a létfenntartáshoz szükséges javakhoz. A gépesítés, az automatizáció, sőt, igen, a robotizáció maga is éppen, hogy fel fog gyorsulni a kapitalizmusban jellemző ütemhez képest, hiszen a cél az, hogy a létező és új technikai vívmányokat arra használjuk, hogy felszabadítsuk az embereket a monoton munka alól. Van mozgástér erre, mert a technikai vívmányok jelentős része a jelenlegi kapitalizmusban olyan emberellenes dolgokat szolgál mint például a hadiipar, a tőzsde és hasonlók – ezeket a technológiákat fel lehet és fel kell szabadítani, és az emberek normális életének szolgálatába állítani. Ezen túl a technikai fejlődést a normális emberi életet szolgáló irányokba fogjuk vinni, a pusztán a kizsákmányolást, a háborút, elidegenített munkát, és hasonló fölösleges dolgokat szolgáló technológia fejlesztéseit leállítjuk. Gondolkoztatok már azon, hogy miért nem terjedt el jobban az elektromos hajtású autó, pedig már évtizedekkel ezelőtt kifejlesztették? Csak nem az olajipar profitérdekei miatt? (Megint másik kérdés, hogy mennyire össze nem hangoltak a piac káoszában a különböző ágazatok: elektronikus autó, szuper, de fosszilis tüzelőanyagokból származó áramellátással…) A profit létezésével van a baj, nem a technológia fejlődésével! Szóval, drága Kapitalizmus: köszönjük, hogy hála Neked megy előre e technológiai fejlődés, de most már kizárólag valódi szükségletek és a többség érdekében használnánk a vívmányokat! (Ld. Gothai program kritikája beszámolónkat.)

[11] „Tegyük fel”. Rendben, megengedhetjük Ecsenyi úrnak, hogy elvégezzük a kedvéért ezt a gondolatkísérletet. (Vö. „leap of faith” „suspension of disbelief”) Mindazonáltal Ecsenyi úr adós marad azzal, hogy gondolatkísérletének korlátaival elszámoljon, reflektáljon arra, hogy magyarázó modelljének magyarázó ereje meddig tart, így tautologikus érvelésekbe képes belefutni. Egy izolált, absztrakt példát hoz fel, mely számára nyilván a „világ” metaforája, valamiféle zárt rendszeré, mely mindössze azt reprezentálja, ő hogyan látja a gazdaság működését, ő mennyit érzékel belőle. Magyarul általa tetszőlegesen választott sakkfigurákkal példáz valós és komplex viszonyokat, hogy aztán azzal védekezzen, hogy de hát nem ő találta ki, hogy a huszár csak L alakban léphet!

„Egy kis faluban, a világ szélén…”
Egyrészt: vákuum-falu vákuum-népe vákuumot evett ebédre. A legszembeötlőbb különbség David Harvey és Ecsenyi úr módszertana között, hogy míg az előbbi egy létező, komplex és folyamatosan mozgásban lévő gazdaságot vesz kiindulópontként, addig vitapartnerünk egy mesebeli, leegyszerűsített és megdermedt gazdaságot modellezve okoskodik. Másrészt: a természettudományoknál sem lehet mindenütt alkalmazni egy demonstráció keretein belül az egyszerűtől a komplexig való eljutást. Míg a kémiában az "atomok → kötések → alaktani sajátosságok" lépéssorozat elfogadható, addig egy interaktív rendszerekkel kapcsolatos biológiai demonstráció esetében a "kromoszóma → genotípus → fenotípus" több okból is reduktív és hibás lenne – arról nem is beszélve, hogy milyen tudományos igényességről árulkodna mondjuk az evolúciós biológia terén, ha a „világ szélén,” izoláltságban és kizárólag löncshúskonzerven élő rókakomát vennénk kiindulási pontként… A gazdaságtan pedig még csak nem is természettudomány – itt minden olyan demonstráció, amely a társadalom "atomjaiból" próbálja levezetni a társadalom egészét, lényeges információvesztéssel jár, ha nem egyenesen szándékoltan próbál egy idealizált képet bemutatni róla. (Olvasói körünk nem véletlenül foglalkozott tudományfilozófiával, ld. itt.)

[12] A tőkés nem pék, ahogy a TESCO magyarországi cégvezetője sem TESCO-s árufeltöltő. Olyat meg még a világra nem fostak, hogy egy egyszemélyes vállalkozó/termelő „kiautomatizálja” saját segge alól a munkát. Lehetetlen egy nagyobb munkásállomány többletérték kisajátítása nélkül ehhez elegendő tőkére szert tenni. Történelmi példa: a városi mesteremberek inasokat vettek föl, számuk megnövekedett, manufaktúra alakult ki, a termelés fázisokra esett szét, ezáltal az „organikus szakma átadás” megszűnt, az inasok egy életre bent ragadtak (nem váltak mesterré), azaz proletarizálódtak.

[13] A pékünkről kiderül, hogy egyszerre földműves is volt. Wow! Az Ecsenyi-mesében a „pék” kábé annyira pék, mint amennyire Mészáros Lőrinc gázszerelő. Ecsenyi úr összetéveszti az úriember megélhetésének tárgyi manifesztációját a strukturális helyzetével. A „pék” mint kiderül, egy több ezer embert foglalkoztató kenyér-iparos, akinek földbirtokai, malmai, kenyérsütő üzemei vannak, nem beszélve a marketinghez, eladáshoz és árumozgatáshoz szükséges infrastruktúrájáról!

[14] Kiderül, hogy ebben a faluban több tőkés-pék-földművelő egyszemélyes polihisztor is van. Na, ezt jelölje ügyesen a google maps! Most akkor kik a FarmVille-beli pék-mágnás riválisai? Ugyanabban a faluban lévő vele hasonló ívású pék-mágnás-földbirtokosok, amennyiben a világ ebből a faluból áll, vagy külső konkurencia? Ezek szerint a faluban lenne néhány nagybani kenyériparos és mindenki („sok ezer ember”) csak nekik dolgozik, és egyszersmind saját alkalmazottjaik jelentik az egyedüli lehetséges felvevő piacot az egyetlen létező árucikkre, a kenyérre? Oké, hogy leegyszerűsített a példa, de ilyen szintű monokultúra annyira abszurd (nem beszélve arról, hogy milyen lehet az emésztésük), hogy már ezen a ponton a nullához konvergál a modell magyarázó ereje.

[15] Fordulat! Kiderül, hogy nem is pék volt emberünk, hanem tőkés, ahogy az is, hogy a „faluban” csak a „pékek alá” több ezer ember dolgozott be. Itt egy pillanatra felmerül, hogy Ecsenyi úrnak inkább káoszelmélettel kellene foglalkoznia, de várjunk csak, a káoszt megvalósította már ezen írásában, így nem kell ide már elméleti alapozás!

[16] De, az. Jah, a történelemben, a gazdaságban vannak paradoxonok, különösen a kapitalizmus érájában. Szóval üdv a későkapitalizmusban, ahol adósságokból és hitelkártyákkal „oldjuk meg” azt a problémát, hogy nincs felvevő piac (fizetőképes kereslet).

A kutya ott van elásva, hogy elhisszük, hogy van úgyis kereslet a profitra, hogy általa nem tudjuk növelni más termékek iránt a keresletünket[17]. Egy faluban, ahol minden vagyon a kenyér, nyilvánvalóan nem tudjuk érdemlegesen növelni a vagyonunkat azzal, hogy még sokkal több kenyerünk lesz[18]. Miért akarnánk tehát a kenyér eladásából profitálni?[19] Akkor van értelme a több pénznek, hogyha utána más szolgáltatásokat is megkaphatnánk. Például, mint pék el tudnánk menni a borbélyhoz. A borbély egy új szolgáltatás - amit talán nehéz elképzelnünk - de ha mindenki a kenyérrel van lefoglalva, akkor nehéz megfizetni. Pontosan akkor lesz elérhetőbb szolgáltatás a borbély, hogyha valamiért már elérhetőbb termék maga a kenyér is. Azaz kevesebbet ér.[20] Ilyen értékromlást követnek el a robotok. Nem akarná azonban senki sem rontani a kenyér értékét, hogyha ezáltal ne jutna több értékhez[21], ami már nem a kenyér. Csakhogy a borbély szolgáltatás sem maradhat továbbá az eredeti értékén, mertha megnőtt rá a kereslet akkor nincs sok értelme továbbra is mindenkinek kenyerrél foglalkoznia. Lesz inkább még több borbély, rontva annak is a értékét. Sokan tehát ízibe átképezik magukat borbéllyá.[22]

[17] „A kutya ott van elásva, hogy elhisszük, hogy van úgyis kereslet a profitra, hogy általa nem tudjuk növelni más termékek iránt a keresletünket.” Érti ezt a mondatot valaki? „Kereslet a profitra”? Ez meg mi a szösz? Vagy Ecsenyi úr netalán arra gondol, hogy a versengő tőkefelhalmozás miatt csillapíthatatlan a tőkések profitéhsége? Mert ez bizony létező dolog! De most tekintsünk el ettől, és a „kereslet” szó használatával kapcsolatban jegyezzük meg, hogy ha már kutya, akkor az ott van elásva, hogy piaci anarchia uralkodik, nem pedig mágikus equilibrium, ahol a kereslet és kínálat végül mindig egymásra talál.

[18] Ebben a faluban még a ház és kerítés is kenyérből van. Baszd meg, minden kenyérből van! A munkások is valójában mézeskalácsból vannak és mézeskalács munkájukat árulják a munkaerőpiacon zsemlemorzsákért cserébe! Na, egy ilyen faluban, ha több kenyered van, akkor nem lettél vagyonosabb!!

[19] Mert mondjuk egy másik vákuum-faluba akarnának exportálni? Mert nem léteznek vákuum-faluk?! Egy másik fontos dolog: profitálni nem akarat kérdése. A profit maximalizálására egyszerre a verseny és a tőkebefektetésben rejlő kockázat kényszeríti a tőkést, hiszen nincs garantált nyereség. Legalábbis a valós kapitalizmus így működik.

[20] Kérdés, hogy ebben a példabeli a világtól elvágott neolit közösségben miért akar bárki profitálni bármiből. Ha eddig a világ csak kenyérből állt, mitől lesz hirtelen igényük „borbélyra” és honnan tudják egyáltalán, mi az? Nem feltételezhetünk végtelen növekedési potenciált és zárt rendszert egyszerre.

[21] Ecsenyi úr továbbra is pusztán az „érték” szót használja. Olyan van, hogy használati érték, csereérték – erről Harvey tárgyalt könyvének 1. fejezetében olvashatunk, amelyet a rá következő 6 fejezettel együtt itt foglaltunk össze. Ezen különbségek tisztázása, teoretikus megalapozása nélkül az „érték” szó nem jelent sokat, vagy épp, hogy annyit jelenti csak, amit kényünk-kedvünk egy demonstráció során épp megkíván.

[22] Emlékeztetőül: ebben a faluban „több ezren” veszítették el munkájukat egyik napról a másikra, hiszen a „Pék” elkezdett robotokat alkalmazni. Egy OKJ-s borbély képzés 12 hónapba telik és akkor még szakmai tapasztalatról nem is beszéltünk! Nyilván péklegényeink és hölgyeink bérmunkásként félre tudtak tenni annyit, hogy egy évig ne melózzanak, s kitanulják ezt az új szakmát.

A robotok azért jók az értékrontásban, mert csak a kínálati oldalon jelentenek hatékonyságot, a keresleti oldalon nagyon gyenge a hozzáadott értékük: lényegében csak áram és karbantartás kell nekik. A humán munkaerő az, aminek lesz igénye elmennie üdülni, vagy meghallgatnia egy koncertet; rájuk van szüksége a tőkésnek is, hogy vegyék a termékét. Azaz a robotok megjelenése nem hajtja fel a keresletet olyan szolgáltatásokra, mint a példánkban szereplő borbély. Éppen emiatt lehetséges az, hogyha rontják egy szolgáltatás értékét, akkor maga a humán munkaerő is rontja egy másik szolgáltatás értékét. Az értékrontás[23] tehát nem baj, mert piaci egyensúlyban van; előidézi más szolgáltatás értékrontását is.

[23] Azért azt tegyük hozzá, hogy a robotokat ki kell fejleszteni, programozni, sőt tovább is szokás fejleszteni őket, és az alkatrészeket is le kell gyártani. Szóval van itt azért nagyobb keresleti hatás is annál amennyiről Ecsenyi úr megemlékezik. És a programozó miért ne járhatna borbélyhoz a fizetéséből? Más. Gugliztunk, de nincs közgazdasági tárgyú találat az „értékrontás” kifejezésre magyar nyelven. Egyébként meg az a szó, hogy „érték” önmagában nem értelmezhető (fentebb ezt leírtuk), így az értékrontás szó sem értelmezhető.

Természetesen a valóságban a dolgok ennél bonyolultabbak. Borbélynak még csak-csak meg tud tanulni valaki könnyedén, látva, hogy nőtt rá az igény. A való életben azonban emberek vesztik el munkájukat, és nincs ott add-uram de mindjárt a kereslet az asztalon. Nincs ott egy ügyfél, hogy jelezze igényét az új szolgáltatásokra. Illetve honnan lesz arra pénze a munkásnak, hogy új szolgáltatást nyújtson, ha egyszer elbocsátották? Vegyük észre azt, hogy nem muszáj egy adott termék piacán versenyeznie minden tőkésnek.[24] Mert mi történik, hogyha a tőkés automatizálni akar? Ha látja, hogy a gép hatékonyabban termel, egyszerűen vesz pár gépet és kész. Nem fog profitelköltési modellekkel szarakodni. Ám ennek következtében nőni fog a verseny az adott piacon. És minél inkább nő a verseny egy adott piacon, annál inkább nő az igény arra, hogy a vesztes tőkések más piacok felé nyissanak. Ilyenek a startuppok. A dolog lényege az, hogy az automatizálás nyomán érdemes lesz egyes tőkéseknek növelniük a termékkínálatot, új piaci igényeket teremteni, hogy aztán ezeket ki tudják szolgálni s ebből hasznot húzni. Ezt pedig úgy tehetik meg, ha kiszállnak arról a piacról, ahol beindult az automatizációs verseny – és olyan piacok felé nyitnak[25], ahol humán munkaerő túlkínálat[26] lépett fel. Ez vezet át minket arra, hogy honnan lesz a humán munkásoknak pénze: a kiszorított tőkések érdekeltek lesznek abban, hogy mindaddig, amíg tart a humán munkaerő túlkínálata, inkább az erre épülő a piacba fektessenek bemagyarán alkalmazzák a felszabaduló munkaerőt.[27], Kevesebb költséggel jár humán munkaerő alkalmazásával új piaci igények kielégítésébe fektetni, például a kulturális szolgáltatások, a sport, a tudományos kutatások[28] vagy a szabadidős tevékenységek terén, hogyha a meglévő piacon vagy piacokon csökken a humán munkaerő iránti kereslet. Tehát a termelékenység növekedésének hatására tartósan nem alakulhat ki humán munkaerő piaci túlkínálat, mivel a csak humán munkaerővel fenntartott szolgáltatások keresleti varianciája lényegében bármekkora lehet[29].

[24] Ecsenyi összemossa a tőkést és a munkást. Eddig malomban dolgozó munkásokról volt szó, most pedig ugyanezekről mint jövendőbeli vállalkozókról ír. És nyilván: honnan lesz kezdőtőkéje egy munkásnak fodrász szalont nyitni, telephelyet bérelni, bérmunkásokat fizetni? Eddig hallgatott a szerzőnk a kölcsönt adó bankokról a „kenyérre épülő agrár” falunkban! Elképzelhető, hogy a „pék” uzsorás is, aki kamatra ad kölcsönt elbocsátott munkásainak, hogy átképezzék magukat borbélynak, persze nem győz majd borotválkozni, hogy visszakapja.

Pár általános megjegyzés, mielőtt továbbmennénk.
Ecsenyi úr úgy veszi egy kalap alá a tőkéseket és munkásokat – ezáltal hagyva figyelmen kívül lényeges különbségeiket –, hogy kiindulási pontjául e két osztály azon absztrakt kvalitását veszi, hogy mindkettő piaci szereplő. (A hadvezér és sorkatona végül is ugyanúgy egy adott hadsereg része!) Majd további ügyeskedéssel az össztársadalom és összgazdaság jelenségeit egy idealizált sejt (kenyeres falu) törvényeiből próbálja levezetni. Nem csak olyan fontos részletek tűnnek el, mint a falu exportja/importja vagy a vidék/város vérkeringése (ld. 3.7. és 3.8. pontok egy harmadik Harvey beszámolónkból) és ezek kölcsönös függései (hiszen a külvilágot Ecsenyi először felfüggeszti, majd ebből a vákuumból építi föl azt), de még saját modellje is az említett leegyszerűsítések ellenére is tele van ellentmondásokkal. (Mint már említettük: kilapítja a csereérték, használati érték, érték, pénz, ár, bér, profit, stb. lényeges különbségeit.)

[25] Mik is ezek az „olyan piacok, ahol munkaerő túlkínálat lépett fel” egy olyan játékgazdaságban, ahol csak (volt) pékek és (újonnani) borbélyok vannak? Úgy tágítja-szűkíti a saját modelljét, ahogy az éppen segítségére lehet érvelése során, s mindeközben nem veszi észre, hogy ezt csinálja.

[26] Leánykori nevén: munkanélküliség. Nyilván itt elvész pár lényeges mozzanat: munkabér, dolgozók száma, átképzés igénye, stb. és ezek kapcsolatai egy valós gazdaságban.

[27] „Alkalmazzák a munkaerőt”? De mire? És mi ebben a „befektetés”? Egyáltalán honnan képződnek az új piaci igények ebben a zárt rendszerben, hiszen nyilvánvalóan a „munkaerő túlkínálatból” közvetlenül nem fakadnak. A fölösleges „munkaerő” kivándorolna, de nem tud hová, mert leesik a föld-falu lapos felületének széléről. De talán arról van szó a zavaros levezetésben – ha a vákuumfalu helyett a mai valós világot feltételezzük –, hogy olyan „munkaerő-túlkínálatos” piacokba lépnek be, ahol az alulfizetett, normális munkaszerződés nélküli, részmunkaidős állások vannak: a robotizáció miatt „felszabadult” munkaerő itt jelenik meg. Szarabb munka, kevesebb pénzért. Mc Job-ok, ahogy azt egyes országokban hívják. Ismét csak: üdv a későkapitalizmusban! (Egyébként alapvető hiányossága Ecsenyi modelljének: nem ismeri a munkaerő differenciáltságát sem, még szakképzett/képzetlen munkásról sem ír, nem hogy különböző szakképzettségekről, de ha ezekre utal, feltételezi az „azonnali átképzés” lehetőségét, azaz a munkaerő rugalmasságában hisz. Ma: péksegéd; holnap: fodrász; holnapután: programozó!)

[28] És pontosan ezért találkozunk egyre több művésszel, hivatásos sportolóval és tudóssal hétköznapjainkban! Egy kenyérfaló faluból varázsolt nekünk egy (magán!) egyetemi várost.

[29] Van amikor csökken a munkanélküliség, bár ennek alapvetően a következő okai vannak: megváltoztatják a statisztikai definíciókat arról, hogy ki számít munkanélkülinek; a munkanélküliek egy része külföldre menekül, mert ott többet keres, így otthon már nem számolják őt munkanélkülinek; a munkanélküliek szarul fizető új állásokban helyezkednek el, ahol sok esetben kevesebbet keresnek annál amennyit a jóléti juttatások lepusztítása előtt segélyként kaptak és persze van, amikor a gazdasági fellendülés miatt létrejönnek új, és nem rosszul fizető munkahelyek is (amelyek persze megszűnnek a következő válságban). A tőkések (Bill Gates, Zuckerberg, és társaik) pont azért kezdték el propagálni a feltétel nélküli alapjövedelmet és a robotok megadóztatását, mert maguk is rájöttek, hogy tévedés Ecsenyi azon kijelentése, hogy „a termelékenység növekedésének hatására tartósan nem alakulhat ki humán munkaerő piaci túlkínálat”. De maradjunk Ecsenyi úr modelljénél: nyilvánvaló, hogy a hirtelenjében megnyitott magánegyetemeken mindenki ingyenesen képezheti majd át magát pékből informatikussá, fodrásszá, biokémikussá és lantművésszé!

A gépesítés és így közvetve a tőkések kockázatai tágítják a piacot, növelik a megvehető termékek varianciáját.[30] Hogy ez mennyire nem baj, annak az elmúlt 90 év az ékes bizonyítéka. A Horthy-korszakban még a népesség több mint 55%-a dolgozott mezőgazdaságban, ma ez az arány 1,6%.[31] Ennek eredményeként nem, hogy éheznénk, hanem még sokkal több terméket és szolgáltatást is igénybe tudunk venni[32], mint 90 évvel ezelőtt.

[30] Jah, a teleshopos már-nem-tudtunk-mit-kitalálni termékekét, meg a tervezetten elavuló termékekét, meg a számítógépes játékban vegyél kétezer forintért a karakterednek új sapkát, stb. jelenségei kétségtelenül piactágító hatásúak! Igen, ezek a szükségtelen és ócska termékek „megvehetők,” de ettől függetlenül kapitalista tünetek: szükségtelenek, érdektelenek, használhatatlanok és… szarok!

[31] Nyilván nem csak az automatizálásnak (és a monokultúra elterjedésének) köszönhető. A statisztikából kimarad egyrészt a ma csak időszakosan alkalmazott közmunkás sereg, a TSZ-ek felszámolása utáni rohamos tulajdonosi koncentráció, és nem mellesleg az EU-s agrár import pusztító hatása.

[32] Nem is olyan kis része a magyar népességnek igenis éhezik (vagy alultáplált), ami egy nettó agrár exportőr országban egész döbbenetes tanúbizonysága a kapitalizmus irracionalitásának és embertelenségének. Faluk néptelenedtek és gettósodtak el, infrastruktúra rohadt szét, falusi iskolákat, könyvtárakat, mozikat, orvosi rendelőket zártak be, rabszolgamunkában dolgoztatják az embereket, de legalább kilencven különféle hónalj spray közül válogathat Ecsenyi úr.

Harvey robotos félelmei tehát nem valósak. Ő azonban tovább megy; szerinte a szabad piacon nem tudnak egyenlő feltételekkel érvényesülni a különböző nemű, etnikumú és állampolgárságú emberek. A szoftver programozók és fejlesztők az USA-ban jelentős számban indiai férfiak. A kelet-európai nők, a mexikói és karibi vendégmunkások nyugaton legtöbbször a házigondozás, vagy ápolás területén dolgoznak, de ugyancsak felülreprezentáltak a mexikóiak a mezőgazdaságban és átmeneti munkakörökben. A nehezebb, koszosabb, izzasztóbb munkákat jellemzően bevándorlók végzik. Nem tudom, hogy kinek nem világos a jelenség oka, de annyit elárulhatok, hogy statisztikai halmazból faktoranalízis nélkül nem következtethetsz oksági viszonyra. Nem azért fog valaki nyugaton házigondozó lenni, mert kelet-európai nő. Ez egy emberi tulajdonság[33], ami mellett számos egyéb tulajdonságot is figyelembe kell venni, hogyha kíváncsiak vagyunk mely tulajdonság az, aminek szerepe lehet egy oksági folyamatban. Egyrészről látni kell azt, hogy az elnyomott és megnyomorított gazdaságban élő kelet-európaiaknak, vagy afrikaiaknak a latrina pucolás is megváltás, csakhogy növeljék a lehetőségeiket. Azaz nem a szaktudásuk az, ami miatt be akarnak kerülni a nyugati piacra, hanem a lehetőség nélküli életük elől való menekülés. Azaz alacsonyabb szaktudást igénylő munkákban fognak versenyképesebbek lenni[34]. Ugyanis ott elég csak a béralku. Egyszerűen kevesebbért is örömmel elvállalnak olyan munkát, amit más nem. Arról pedig, hogy miért van az államszervezetek között vagyoni egyenlőtlenség, kérdezzük inkább magukat az állam-szervezeteket és korrupt irányítóikat, mintsem a szabad piacot[35].

[33] Azért mennek ki leányrokonaink Londonba nyuggereket pelenkázni, mert ez egy személyes emberi tulajdonságuk, nem pedig azért, mert nyomor van idehaza, meg mondjuk erős szakszervezetek és munkásmozgalmak híján szar bérek. Hát persze. Meg az indiai programozóknak is az az „emberi tulajdonsága”, hogy az USA-ba mennek dolgozni. Véletlenül sem arról van szó, hogy Indiában fasza a matek és infó oktatás, és persze arról sem, hogy az amcsik oda telepítették a szoftverfejlesztés egy részét, és az indiaiak egy része rájött, hogy ugyanazt az USA-ban többször annyiért csinálhatja stb.

[34] „WC-t takarítok Berlinben” = „a WC-takarító szektorban találtam versenyképes állást” – beszélsz-e libertáriusul?! (Ha elég proaktív vagy, jövőre már kefét is kapsz?)

[35] Ugyebár ez a libertáriusok központi dogmája. Ugyan az a vákuum-logika mint a kenyeres faluja. Vicces, amikor az államot támadják ezek az ultrakapitalista libertáriusok. Drága jó Ecsenyi úr! Állami erőszak nélkül létre sem jöhetett volna a kapitalizmus („primitív akkumuláció” Marxnál és „kisajátítás általi felhalmozás” Harvey 2. pontjánál itt), és most sem tudna működni. Állam nélkül nem lehetett volna szétlőni a sztrájkokat, de magát a magántulajdont sem lehetne kivitelezni egy központi hatalom nélkül, hiszen átcsapna szabad rablásba, kiskirályságokba, magánhadseregekbe és magánrendőrségekbe a dolog. És hogyan, ugyan honnan lett, kedves Ecsenyi úr, néhány „péké” az összes föld és malom és üzem falucskánkban hirtelen? Mi kodifikálja a faluban csak „a Pékként” ismert földesúr, nagyiparos, feltaláló (semmiből automatizálja az üzemeit!) és isteni király ilyen fokú hatalmát a falu felett, ki védi meg ezt a vagyoni koncentrációt a vagyontalan többségtől, mi tartja fenn a társadalmi „békét?” Végeredményben Ecsenyi úr a kapitalizmus működését egy olyan primitív társadalmi formációval példázva próbálja bemutatni, amely már fejlettségének alacsony foka miatt sem képzelhető el, mint modern tőkés társadalom.

Harvey utolsó említésre érdemes támadása a kapitalizmus ellen, hogy a tőkések és a munkások nincsenek egyenlő pozícióban, hiszen az előbbiek szétaprózzák a munkát. Például, ha a programozás, mint újnak ítélt szakértelem fontossá válik, akkor a tőkések célja a szakértelmi kör monopolizálhatóságának kiiktatása[36] azáltal, hogy a programozói oktatást minél jobban kiszélesítsék és minél több programozó jöhessen létre. Ezen lépésükkel egyszerre törik meg a programozók bérét – hiszen többen vannak, mint korábban valaha, de mégis, megosztottabban, mint bármikor. Itt ugyebár elég csak rámutatni arra, hogy abból, hogy egy pizzát felszeletelsz, nem lesz kisebb maga a pizza.[37] Ennek megfelelően nem lesz attól nagyobb programozói kínálat a piacon, hogyha több programozó között osztod el ugyanazt a feladatot, mintha egynek adod oda. A feladat szétosztásával nem nő az egymást helyettesíteni képes programozók száma.[38] Azt hiszem ezt nincs értelme még egy harmadik mondatban leírni.

[36] És ezért uralja az internetet három cég. (V.ö. Lenin – Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka! A monopolizálódás, mint a kapitalizmus „szabad piaci” periódusának törvényszerű következménye!)

[37] A pizza nem, de most növelte meg az éhes szájak (egy szektor bérmunkásainak) számát, és betömte őket egy-ezrelék pizzaszelettel!

[38] „Kiképeztünk pár ezer egymást helyettesíteni nem képes programozót a magánegyetemünkön!”

Harvey egész gondolatmenete egy félresiklott erőtlen balos próbálkozás, reménykedve abban, hogy a kommunizmus újracsomagolása majd felrázza az elitellenes kedélyeket[39]. Záró gondolatként említést tesz még az elidegenedésről is, ami már végképp átcsap egy heideggeri poszt-nyelv bullshit narratívába[40]. Elméletében a szerencsétlen munkásoknak valamiért kötelező dolgoznia az ájfosért és bevásárolni a Tescoban[41], és ezért arra kényszerülnek, hogy egymástól “elidegenítő” munkafolyamatokban vegyenek részt. Úgy látszik ez a fene nagy elidegenedés mégsem akkora probléma, mert a cserébe kapott ájfos és Tescos termékek végül mindenért kárpótolják őket. Harvey azonban úgy látja, hogy rosszul döntöttek. Ott lenne a lehetőség mindenkinek, hogy kommunában éljenek, de ők mégis elidegenítő munkákat vállalnak. Ez Harvey szerint elfogadhatatlan.[42]

[39] Elitellenes kedélyek, khm… Két bekezdéssel feljebb Éppen Ecsenyi úr írt a korrupt államvezetőkről. Az Ecsenyi úrtól származó „gonosz állam ↔ ártatlan tőkés” képlet önmagában nem egyfajta elitellenesség? Vagy most elismeri, hogy Jeff Bezos is az elit része?

[40] Az elidegenedés fogalma jóval megelőzi Heideggert, nem beszélve a posztmodernről, de ezeket már tisztáztuk második válaszpontunkban. Nem mellesleg Heideggert inkább szokás jobboldali filozófusnak tekinteni.

[41] A „prolik” alig burkolt lenézése ez. „Valamiért kötelező dolgoznia…” Oh, persze, tudjuk, hogy nem kötelező, hiszen az a fantasztikusan szabad rendszer, amelyben élünk megadja azt a szabadságot, hogy ne dolgozz – éhezhetsz is.

„…az ájfosért és bevásárolnia a Tescoban.”
Mondjuk nem tudom, hogy a munkások vagy az Ecsenyi-féle kistőkések kezében van-e több ájfos… És, igen, jellemzően nem otthon fejjük a tehenet, hanem „bevásárolunk a Tescoban”. Uramisten, ezt a bűnt! Micsoda proli igénytelenség! Enni akarnak! Sőt még a gyerekeiknek is enni adnak, mobiltelefont vesznek! Pfuj!

[42] Ilyeneket sem Harvey, sem mi nem írtunk. Pont.

*

Zárszóként, kedves Olvasó, engedd meg nekünk a következő észrevételt!

Az egészben az a durva, hogy az Ecsenyi úr által alkalmazott modellt vagy ahhoz hasonlókat bőszen oktatják a gazdasági felsőoktatásban. Már pusztán az a tény is arról árulkodik, hogy valami nagyon csúnyán sántít, amikor azt látjuk, hogy világszerte kettéválasztották a közgazdaságtant (tehát az elméletet) és a marketing/üzleti/PR/HR oktatást (gyakorlatot)! Persze miután elhagyták az iskolapadot a diákok, hamar észreveszik, hogy a kapitalizmus nem egy vákuum-falu. De mivel nem tanultak más magyarázatot a kapitalizmus működésére, ezért (elméleti modell ide vagy oda), sokan elhiszik az Ecsenyi úr által is hangoztatott nézeteket vagy azok egy részét. Ha valakiből ezután tőkés vagy csúcsmenedzser lesz, akkor e nézetek igazolják, hogy a mai világunk minden világok legjobbika, azt, hogy az ember pusztán csak „humán munkaerő” (=statisztikai adat, esetleg még: rohadt proli, ostoba fogyasztó)! Ha pedig valaki hisz az Ecsenyi úr által taglalt tételekben, de mégsem ér el sikereket a „szabad piacon”, megfelelő kritikai készlet híján bűnbakot keres. Ez a bűnbak a libertáriusoknál tipikusan az állam, mint olyan. Bezzeg ha az nem lenne, vagy csak minimális lenne, akkor minden rendjén lenne! Láthattuk, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek…

Ha valakiből alkalmazott (kizsákmányolt) lesz, és amennyiben osztja Ecsenyi úr nézeteit, nem fogja észrevenni, hogy saját helyzete miből fakad. Azt hiheti, hogy a rendszer működik normálisan, és saját magával nem stimmel valami, vagy „valakik” tettek keresztbe neki. Azért is csináljuk ezt a blogot, hogy ezeket a téveszméket szétzúzzuk…

----
Csatlakoznál az olvasói körünkhöz? Írj ránk Facebookon, vagy a forradalmiforras@gmail.com címen